5.oldal A búcsúszentlászlói barok ferences templom és a rendház története

Kérem, hogy akinek Búcsúszentlászló történelméhez kapcsolódó bármilyen anyaga (írás, oklevél, fénykép, plakát, képeslap stb.) van szíveskedjen jelezni, személyesen, vagy a 

bollalajosjanos@t-online.hu email címen!

A kápolna fantázia képe.

Településünk már a kezdetektől ezer szállal kötődik a Katolikus Egyházhoz, azon keresztül szent királyunkhoz, I. Lászlóhoz. A hagyomány több féle módon is magyarázta a templomunk végén álló kis kegykápolna létét, mindegyik Szent Lászlóval kapcsolatos. Az egyik szerint a basáskodó főurakkal vívott harc folyamán eltévedve jutott a hatalmas mocsárvilágba.A vízből kiemelkedő kis dombocskán megpihenve, hálát adott Istennek a szerencsés megmenekülésért. Ekkor tett ígéretet egy kápolna felépítésére. Más legenda szerint sógorai gyilkosait üldözve került a kis lápi szigetre és tett fogadalmat az építésre.

A Kálvária domb tövében fakadó forrás  pedig akkor keletkezett amikor a király lováról leugrott és csizmája sarkai földet értek.

Rómer Flóris szerzetes pap-tanár - akit a magyar régészet atyjaként is számon tartanak –szerint „építészeti módja eléggé bizonyítja azt, hogy első királyaink korából való…, I. László királyunkkal összeköttetésbe még sem igen hozható” (1)

A Kálvária alatti forrás

A kegykápolna az építészettörténészek szerint is igen régi. Keletkezése a XII-XIII. századra tehető. Erre utalnak romám kori stílus jegyek, a vaskos erős falak, a lőrésszerű keskeny ablakok. A bélletes kapuzat(kép) belső feltárása a kápolna 1936-os festésekor történt meg, amikor a málladozó vakolatot teljesen leverték …Amint a falak pusztán álltak minden kétséget kizáróan megállapítható lett, hogy a kápolna eredetileg csucsives-gót-stilban épült. …Az ajtó nyilásának kiképzése fokozatonkint-szegletesen-készült, ahová faragott terméskövek voltak beépítve…(2)  A krónikaíró tévedett, ezt nincs is szándékom hibájául felróni. A kápolna és így a kapuzat is román stílusú.

A kápolna ablakai belülről.

Mint minden szóbeszédnek, a „László legendának” is kell lenni alapjának. Ismerve a kor ipari, szállítási, közlekedési lehetőségeit, nehezen képzelhető el, hogy egy mocsaras vidék közepén, lakott területektől jelentős távolságra valakik kőből, téglából építkezzenek. Ezen a környéken még a módosabb épületek is többnyire fából, sárból készültek.

Szent László egyháza 1694-től rendelkezik papsággal. A ferencesek rendjéhez tartozó barátok, papok építették fel Búcsúszentlászló templomát, majd saját rendházukat, megóvva az utókornak  a már akkor is több százéves kegykápolnát.

Páter Miholcsek Miklós házfőnök plébános 1944-ben vetette papírra ezek 250 éves történetét.   

Akkor még rendelkezésére állt a kolostor levéltára. Ez a feltételezhetően hatalmas ismeretanyag sajnos a szerzetesrendek 1950 évi. megszüntetésekor szétszóródott, vagy megsemmisült. Miholcsek Atya   történelmi összefoglalója  az idelátogató zarándokoknak készült olvasmányos tájékoztató, sajnos  nagyon rövid, de kétség kívül tényszerű.

A török megszállók Zalából való kiűzetése után, 1694-ben a Veszprémi Püspök, Széchenyi Pál kérte fel a Szűz Máriáról elnevezett magyar ferences rendtartomány főnökét P. Mányay Domonkos főtisztelendőt Szent László egyházánál a lelkipásztori teendők ellátására. … a nevezett kápolna adminisztrációját Szent Ferenc atya rendjének Főtisztelendő atyáira átruházni gondoltuk: teljes hatalmat adva nekik, hogy az isteni szolgálatot végezzék…(3) A felkérés egyrészt keresztény-katolikus erkölcsi normák fellazulásával magyarázható, ami az évszázados török uralom következménye volt, másrészt a reformáció térhódítása indokolta leginkább. Az eldugott Szent László kápolna környékén csaknem minden település amit a török el nem pusztított, lutheránussá vált papjaikkal együtt, pl. Gelse, Hahót, Söjtör, Pacsa Nemesapáti. Az utóbbinak még 1725-ben lutheránus lelkésze van (4). Ez persze nem volt véletlen, a török a katolicizmusnál sokkal jobban tolerálta a protestantizmust. Búcsúszentlászló mai fiók egyházai Hetés, Szentandrás és Sándorháza, eközben észrevétlenségre törekedve húzódtak meg a rengeteg erdők és mocsarak védelmében. Ezek lakóiban   ágaskodott a nemesi öntudat, büszkeség,… a beívódott rossz szokások hatalma, amitől nehezen váltak meg. … vasár és ünnepnap szentmise helyett Bachus zsinagógáját (vagyis a kocsmát) látogatták.”(5)

Akkoriban a kegykápolna gondozását a Szent Benedek harmadik rendjébe tartozó remete, Fr. Fábri József egy „szegény pappal” látta el, akinek a nevét nem említi a krónika. A ferencesek tőlük vették át a kápolnát.  

A kápolna hírneve már akkor is túlért Zala megye  még igen méretes területén. Ezt a nagy ismertséget az odalátogatok csodás gyógyulásának köszönhette. Legismertebb a kanizsai pasa esete, aki súlyos betegséggel küszködött. Egy nála raboskodó magyar vitézt küldött a kápolnához, hogy imádkozzon érte (a templom szentéjében, a főoltár feletti hatalmas festmény is ezzel a legendával kapcsolatos). A pasa meggyógyult, elzarándokolt ide és megkeresztelkedett. Pajzsát a kápolnának adományozta, amivel Kósa Jenő tartományfőnök 1770 körül még találkozott (6.).

Zala megyét több, Észak- Dél irányú dombvonulat szabdalta, szépítve meg a tájat. A dombhátak közötti völgyek pedig nem csak a szekereknek, a víznek is jó utat szolgált. Az egyik ilyen elmocsarasodott völgy a Zala folyótól, nagyjából Nemesapátitól indul dél felé, Pölöske, Nagykanizsa vonalában jut le a Mura folyóhoz. Ennek hatalmas vízgyűjtőnek a felső harmadában Sándorháza(Nemessándorháza)-Hetés(Nemeshetés) névvel jelölt falvak közötti mocsárból   emelkedett ki szigetként néhány cserjékkel fákkal sűrűn benőtt  domb. Ez voltak  a „buzutok”, azaz a bozótosok, amit alig lehetet járni.  A dombok közül a legnagyobbikat környékbeliek Szent László szigetének, egy mellette lévő kisebbiket  Kálvária dombnak neveztek. Az előbbien, állt „régtől fogva” a csodatévő kápolna, melyet a szerzetesek (létszámukról nincs adat) annak szűkebb-tágabb környékével együtt régről ismerték. A keszthelyi ferencesek már 1534-ben a támadó török csapatok elöl mentettek ide értékeket. Később is gyakran látogatták a környéket, lelki vigaszt, támogatást nyújtva az itt élőknek. 

Letelepedésre alkalmas terület csak a több száz méterre húzódó sándorházi és hetési domboldalakon volt. Ezért aztán barátok kezdetben a környéken lakóknál húzták meg magukat, majd kis faházat építettek, és mint kezdetleges kolostort, lakták.  P. Miholcsek Miklós kiadványában  megemlíti: Ma is van Búcsúszentlászlón a túlsó félen  egy jellegzetes régi ház… ebben is laktak… 250 évvel ezelőtt.  A ferences rendtartományhoz érkezett felkérés után (anno 1694)  munkához láttak. Kiirtották a Szent László szigetének és a Kálvária dombokat benövő bozótost, lecsapolták és kiszárították az egészségtelen tócsákat, azokon kaszálókat, szántókat alakítottak ki. A környék lakósságával tartott jó kapcsolatuk, példásan szerény életük egyre több hívet szerzett a Katolikus egyháznak. Az aprócska kápolna lassan kicsinynek bizonyult. Már a helyi igényeket sem elégítette ki, felmerült az igény egy nagyobb Istenháza megépítésére. Az elgondolást hamarosan a tettek követték. Kezdetben alamizsnából, majd nagylelkű felajánlásokból 1714-ben megkezdődött a templom építése.

Komoly gondot jelenthetett a hozzáértő szakemberek megtalálása. A török és kuruc idők nem igen kedveztek a magyar iparosság kialakulásának, voltak ugyan de nagyon szétszórtan. A szerzetesek világi szakmunkásokkal már régóta dolgoztattak(1698 kapornaki kovács, 1699 hetési, favágók), az építkezéshez bővíteni kellett a kört: lakatosok, karókészítő, téglavetők,kőművesek, ácsok, téglaégető kemence készítők névtelen helyekről, Sopronból jött asztalos, üveges mester, Németújvárból kovács, volt egervári kőműves, apáti kádár, sándorházi, kőműves, sümegi mészhordó, monyorókeréki faragó, soproni órásmester, de fizettek toronyépítő mérnököt is. ( 6a.)  A rendtartomány által küldött laikus testvérekről (szerzetes szakmunkások) a későbbiekben még szó lesz.

A hetési nemesek, az Ő tulajdonukban voltak a dombok, kezdetben nem emeltek szót, a szerzetesek ottléte, tevékenysége ellen. A terület kitisztítását követően viszont, ami közel két évtizedig tarthatott, szerették volna ismét birtokba venni a megművelhetővé tett földeket. A hosszas viszálykodással terhelt időszak végére, a templomépítés megkezdése után négy évvel sikerült pontot tenni. Kilenc hetési nemes Ákosházi Sárkány Gábor vármegyei szolgabíró előtt 1718. augusztus 20.-án lemondott a két domb, és közvetlen környékének tulajdon jogáról.  (7)

Mi alább meg írt Tekéntetes Szala-Vármegyében lévő Hetésben lakozó Nemes személyek adjuk tudtára örök emlékezetül mindenkinek á kiknek illik, és azan írásunk elejbek adatik. Mivel hogy in anno 1694. Isten Ö Szent Felsége jóvoltábul és Kegyes Gondviselésébül: ezen megnevezett Tekéntetes és Nemes Szala Vármegyének engedelmébül: ugy á Méltoságos Veszprémi Püspök, néhai Szécsenyi Pál Urunk, Ő Nagysága állandó Confirmatiójábul, ezen mi Hetési határunkban lévő Szent László Király szigetében, szeraficus Sz. Ferenczhez Magyar Országi Boldogságos Szent Szűz Reformatusok Providenciájábul való Tisztelendő Pater Franciscanusok Uraimék be hozattattanak, és Canovice egyszersmind be iktattatnak. Mely Szent Ferencz Szerzetihez, valamint akkorbeli Mi Eleink, ugy mi is Keresztény Kötelességeinktől viseltetvén, hogy á Mindenható Úr Istennek Dicsősége, á gyakran említett Szent Szerzet által, inkább terjedgyen. Ugyan azon Csudállatos Sz. helyet buzgon látogató, Istennek, Boldogságos Szent Szűznek és Szent László Királynak tett és teendő fogadásoknak végbe-vitelére. Sok számu Keresztényeknek vigasztalások legyen.: az igaz Hit, és á Keresztény Katolika Anyaszentegyház általok nevelést vegyen: a fellyül említett mi Határunkban lévő, azon Szent László Szigetet á kin a Csudállatos Szent Szüz Kápolnája helyeztetett, és á Szent Szerzet által, nagy Költségü Templom, és Kalastrom ipítetni kezdetett. mind pedig á mellett víz folyáson túl, más Szigetet, á mely már most szokásul Kálváriának is neveztetik, mind ehez á két Szigethez való appertinentziákkal, és  accessoriomokkal edgyütt irrevocabiliter, cum omni jure, et in perpetuum engedgyük és adgyuk: ön magunkat, Eleinket és Maradékainkat azon Szent Szerzet imáiba, és Szent Mise áldozataiba ajánlván adjuk ezen kezünk Kereszt vonyásunkkal, és Fő Szolga Bíró Uram pöcsétjével meg erőséttetet levelünket.  Actum in Eremo S. Ladislai. die 20. Aug. 1718.(8.)

Az, hogy a hetési nemesek adományozó, vagy átruházó levelét szószerinti másolatban közreadóm, érdekes okai vannak. Egyrészt maga a nyelvezet és írásmód. Olvasata ma már nehézkes de azért tudjuk értelmezni. Ilyen pedig a világ ismert, ma is használt, élő nyelvei közül nagyon ritka, vagy talán nincs is.  A magyar szavak keverednek a latinnal, ami természetesen nem csoda, hiszen a jogi nyelvezet akkor még többnyire ez volt. Mivel a magyar nyelv használatának szabályait, a helyesírást csak a XIX. században kezdték meg több lépcsőben szabályozni, ezt a dokumentumot betű szerint úgy írták le, ahogy a szavakat kimondták. Vagyis „eleink”(őseink) ilyen formájú írásokat hagytak ránk, a maradékokra. 

A levél „csudállatos Sz. helyet” említ, vagyis régről ismert csodatévő helyről van szó.

Azt a vízből kiemelkedő dombot ahol a „  Csudállatos Szent Szüz Kápolnája helyeztetett”  „Szent László Király szigetének” nevezik. I. (Szent) László király vitathatatlanul a legnépszerűbb magyar királyok közé sorolható, így születhettek a különböző legendák, amelyek nevet adtak a szigetnek, később pedig a településnek.

A másik, kisebbik sziget nevét is érdemes boncolgatni. Kálvária a Jézus által megtett utolsó út, nevét a Kálvária (Golgota) hegyről kapta, ahol a Megváltót keresztre feszítették. Napjainkban a sok utánjárással, „kínszenvedéssel” járó ügyek, események jelzőjeként is használatos. Okkal merülhet fel a kérdés, miért is kapta ezt a nevet?

Sándor Gyula egy bővebb tartalmú hetési megállapodásról ír könyvében.  Ezen változat szerint a hetési nemesek kikötötték: „Ha kinek kívánsága volna annak nevezett Kálvárián eltemetése, ne tiltsák”(9). Ez mondat pedig arra utal, hogy a dombot temetkezési helynek is használták a hetésiek, pedig a falu még a mai mércével is tisztességes távolságra van. Ezért aztán a kereszténység előtti idők temetkezési szokásokra kell gondolnunk, miszerint az élőket és holtakat víznek kell elválasztani. A nyilatkozatban nagyvonalúságukról téve bizonyságot két legelő használatát is engedélyezik: Jól bekertőlve tarcsák …hogy a  marhák kárt ne tegyenek …a jó szomszédságbéli békesség meg ne bontassék. Azt viszont kikötötték, hogy a templom körül tartott búcsúkon és vásárokon csak az egyházi kegytárgy árusoktól befolyt jövedelem illeti meg a klastromot, a többi utáni helypénz Hetésé. Végül az aláíró nemeseket közvetlenül érintő passzus arról rendelkezik, hogy Őket haláluk esetén ingyen illeti meg a harangozás, mise a prédikációval és a temetés.  A dokumentum  tizenegy aláíró nevét sorolja fel (P. Takács- Pfeifer kilenc nemest említ név nélkül), sok családnév ma már Búcsúszentlászlón is megtalálható:  Balázsi Gergely, Kámán István, Kámán Ferenc, Jánosa Benedek, Léránt János, Gerencsér János, Györfi Benedek, Jakabffy Gergely, Gerencsér András, Tóth Márton, Balázsi János.  

Pár nappal később, 1718. szeptember 4.-én a sándorházi nemesek is készítettek egy „átruházó” nyilatkozatot, amelyben lemondtak a „hidakon aluli” területről. Az okirat 1719. január 12.-én „emelkedett jogerőre” Foky Ferenc szolgabíró bélyegzője által.

…felül emlétet Hetisi határban lévő Szent László és Kálvária szigetek mellett lévő, s minket örökösül illendő kis szigeten, avagy a bozótban lévő kis dombot az mi sándorházi határunkban lévő hidnak két posványos széleivel, ugy mint felül kút csatornáig, más felül az régi gyalog híd, vagy bűrükig, és nem tovább…örökös jussal engedtük és engedgyük, hogyha valami hasznát  vehetik, hát vegyék…. (10).

A sándorháziak még abban az évben Maróthy Paszkál házfőnök kérésének eleget téve, házat építenek a ferenceseknek dolgozó építők elhelyezésére (11). Szép gesztus volt a falutól, de azt kikötötték, „hogy addig lakhatják, míg a sokszor érintett templom a klastrommal együtt meg nem épül”, utána az visszaszáll rájuk, mint Földes Urukra. Az ott lakóknak megtiltották, hogy engedélyük nélkül kocsmát, mészárszéket nyissanak, vagy marhát tartsanak.

A tulajdonjogi kérdések rendezése után az építkezés gőzerővel folytatódott. 

A templom, és a későbbiek elkészült kolostor építési technológiájáról, leírások sajnos nem maradtak. A tartófalak közötti jelentős távolság és a nagy belmagasság miatt a boltíves mennyezet megépítés komoly feladat elé állíthatta a névtelen építő mestereket. Az alapról történő állványozás helyett valószínű, hogy a beltér földel történő feltöltését választották és csak a belmagasság jelentős lecsökkentése után állványoztak.

Konrád Rudolf 1994-ben készült helytörténeti kiadványa szerint az építkezésekhez szükséges sok millió téglát és tetőfedő cserepet helyben készítették. A hosszifenyői dombon a Nagy-péter gödör, a Vendel gödrök, a Cigány gödör, a Kámánugrás, a páskomi gödrök agyagából égették azokat.

A szükséges egyéb anyagok beszerzését az építkezés idején vezetett számadáskönyv rovataiban szerepeltek. Néhány adat a sok közül:  1722  és 1723-ban Grácból hozattak vasat 200 ill. 150 forintért.

1724. február 11.-én a ferencesek kérik a vármegyét, mivel a templom építést befejezték, földmunkások kirendelésére a kolostor fundamentumának megásására (12). 

Ebből a feljegyzésből tudjuk, hogy 1724 elejére  a templomnál az építőipari tevékenység befejeződött, tető alatt álltak a falak, azok vakolása is megvolt, s talán a falak alapfestése is megtörtént. A 48 méter magas tornyot nem a hosszanti tengely vonalában, hanem a templom északi oldalához építették. Ennek valószínű oka, hogy már a templom megtervezésének időszakában megvolt az elképzelés a kolostor épületének elhelyezéséről, a templomhoz való csatlakozásáról. Konrád Rudolf helytörténeti írásában P. Barnabás atya kutatásaira és "más adatokra" hivatkozva említést tesz egy „betervezett” második, déli toronyról is, ami pénzhiány miatt csak a talajszintig épült meg. 1943-ban, a vöröskő bástyafal építésének földmunkáinál, ezzel találkoztak is.  Elgondolkozhatunk azon az építészeti megoldáson is, ahogy a templomot a kápolnához emelték. A kápolna Kelet- Nyugat tájolású a Szentéj a keleti részen van, a ma is meglévő bejárata Délre néz. A templomot hasonló tájolással építették, Szentéje is keleten van. Eredeti bejárata a déli oldalon volt, ahol ma a Lourdesi Szűzanya oltár áll. A kegykápolnába történő átjárás biztosítása   érdekében megnyitották a kápolna Nyugati falát. A templom Szentéjében főoltárt pedig úgy helyezték el, hogy azt jobbról-balról megkerülve lehessen a kápolnába bejutni. Érdekes megoldás. A templom épülhetett volna Kelet-Nyugat irányba is, akkor az átjáró valamelyik mellékoltár helyén lenne. Az utóbbi mai szemmel praktikusabbnak tűnik.  

Hátra volt még a templom belső „felöltöztetése”, ami újabb tíz  évet vett igénybe. A felszentelésére, ma úgy mondanánk a hivatalos átadásra csak 1734. június 20.-án került sor, amelyen egész Zala itt volt, csak a "tűzre vigyázok" maradtak otthon.

A belső munkák sem kerültek kevesebbe mint az első tíz év építkezése. Elég, ha ismét betekintünk a számadási könyvekbe: 1725-ben az új orgona vas és egyéb részeiért (Regede) 150 frt.; 1726-ban az  Szent Anna oltár színezésére fizettek egy bécsi aranyozónak a 50 frt.-t; 1727-28-ban soproni gyógyszerésznek olajra, 51,5 frt.-t, 1728-ban Libekorb Frigyes szobrásznak 25 frt.-t; 1731-ben egy soproni órásnak 12.45 frt.-t. A szükséges anyagokat Sopronból, Szombathelyről, Zalaegerszegről, Bécsből, Grácból, Varasdról szerezték be. (13)

A kiadások fedezésére a helyi, a közeli és távolabbi települések által összeadott alamizsnák, a pénzben, vagy természetben adott szolgálatok adták az alapot. Pénzbeli adományok már a templom építésének időszakában is érkeztek: Széchenyi György gr. 40. frt., P Provinciális 162 frt., Babóchay ezredes 100 frt. (a regiment ajándéka), Erdődy Sándor gr., 50, frt., Szegedy Borbála 100 frt., Koháry István 50 frt., Széchenyi György ismét 150 frt. a kismartoni kolostor 200 frt. Valószínű, hogy több, és több helyről származó adomány is érkezhetett, különben az építkezést nem tudták volna befejezni.

Az akkori forint értékét nehéz meghatározni, de a rendház Számadáskönyve alapján viszonyítani tudunk.: 1731 május 15.-én gerendaácsoló segédjének 8 napi munkáért fizettek 93 és 1/2 fillért, július 8.-án két (segítő) munkásnak kifizetett  két heti bér 2,1 frt. összegben.( 13a.) Alig száz esztendővel később, 1819-ben 69 fő Szentlászlóegyháza (Búcsúszentlászló) adófizetőinek (a nagy többség iparos vagy kereskedő!) egész évi adója 258,24 frt. volt. (14)

1724 után, vagyis a rendház építéséhez és  a templombelső munkálataihoz érkezett felajánlásokat, búcsúi és egyéb bevételeket már jobban könyvelhették. A támogatások nem csak világi személyektől, hanem az egyháztól is érkezett, főleg a ferences rendtartománytól. A szerzet nem csak pénz küldött. A belső építészetben járatos laikus testvéreket is átadott, asztalost, fafaragót, képfaragót(?), szobrászt, kép- és falfestőt, kőművest, lakatost, ácsot, kovácsot, bognárt. Ők voltak úgymond a szakmunkások, a segítőket a környékről, fizetség fejében fogadták fel.  Komoly segítséget adott Zala vármegye is, főleg szállító eszközök, és kézi munkaerő kirendelésével, de pénzadományról is beszél a krónika. A hosszú lista megtalálható P. Takács-Pfeifer: Szt. Ferenc fiai… című könyv 102. 104, ill. 593-594. oldalán.

A templomot 1734. június 20.-án szentelte fel Zala megye messze eső községeinek részvételével, valamint a megyei és járási hatóságok jelenlétében, Acsády Ignác, veszprémi püspök.(15.)

A templom szentélye alá kripta is épült, közel 100 évig ide temették az elhunyt szerzeteseket. Miután 1811-ben, a kripta megtelt, a Kálvária dombon helyezték örök nyugalomba a rendtársakat.(16.). Itt folyt a temetkezés amíg a községi temetőben az 1932-ben   meg nem épült a rendház sírkertje.

A kolostor építéséről szóló írásos anyag a temploméhoz hasonlóan elég szolid. Tudjuk, hogy 1724-ben kezdték az alapozási munkákat, amelyhez a vármegye 100 kapás ember kirendelésére utasította Nemzetes Sárkány Gábort és Farkas János hetési és sándorházi bíró urakat, „két napra, hova hamarabb” (17).   A zárda felépítése két év múlva, 1736-ban fejeződött be. 

Az általam ismeretlen fotós által készített légi felvételen
jól látszanak  az épületegyüttes impozáns méretei

A ferences kegytemplom (trsz. 6418) É-i oldalához csatlakozó, négyzet alaprajzú udvart körbezáró, egyemeletes, nyeregtetős épület, melynek Ny-i szárnya É felé túlnyúlik. Az épület ÉNy-i sarkát támpillérek erősítik. A rendház egytraktusos, oldalfolyosós elrendezésű, nagyrészt fiókos dongaboltozatú terekkel, egy része átalakítva. A refektóriumban stukkódísz és faburkolat, 18. század második fele. (18 )

A többi napjainkban is meglévő melléképület a század végére készült el.

Bár a szerzetesek már 1700-tól vezették a keresztelések, anyakönyvét, a plébániai rangra emelést csak 1720. március 30.-án adta  meg Volkra Ottó veszprémi megyéspüspök. "Mi Ottó Keresztelő János a Római császárság grófja Isten és az apostoli szentszék kegyelméből veszprémi püspök... Adjuk tudtára mindenkinek..., hogy midőn keserű szívvel és lélekkel tapasztaljuk, hogy Hetés, Sándorháza, Szent András, Pölöske Misefa, Rád, Szentmihály, lakói a lelkipásztori felügyeletet nélkülözik... nem tartoznak semmi féle plébániához, vasár és ünnepnapokon a templom helyett a kocsmát látogatják. Mivel ezek a falvak közel fekszenek Szent Laduzló marianus ferences zádához...ezért a ferences atyákra bízom őket mint plébánosokra(19)  A következő helységek tartoztak hozzájuk: Hetés, Sándorháza, Szentandrás, Pölöske, Misefa, Rád, Szentmihály, valamint az ezekhez tartozó majorok. 

   

A rendház  fenntartásához szükséges ellátást 1745-ben rögzítették  először írásban. amit a későbbiekben többször is módosítottak. Tisztelendő Páter Kerkápoly Sándor, a Sz. Lászlói Conventnek akkori Gvárdiánja, s úgymint Sz. Mihályi helységnek Patrónusa és Plébánusa között egy részrül, más részrül pedig, ugyan Sz. Mihályi Bírák és Esküdtek, nem különben az egész község között, az alábbi meg irt dologban illy végzés lett, a mint következik:

Elsőben is, mivel az említett Sz. Conventnek, a Sz. Mihályi Helység a Püspöki invessitura szerint: Annak okáért Sz. Mihálynak a többször nevezett Sz. Conventnek mint Plébánusoknak , az említett Martius havának első napjátul fogva, minden esztendőben fognak Kész pénzben adni tizenöt forintokat. Azt pedig ugyan Sz. Mihályiak magok között ki szedvén, a Conventbe fogyatkozás nélkül administrálják. Ezen kívül:

Másodszor Minden különös Gazda esztendőnként egy napi kaszálással tatozzék és különben valahány vonyós marhás Gazda, annyi szekér fát köteleztetik hozni, különössen, melyet az gyalogok fognak meg vágni az erdőn.

Harmadszor. A szokásul járandó fizetség pedig mind addig, míglen a Püspöki Visitatio más módba azt nem hozza, az elöbbeni módban és Szomszéd helységekben observált státusban maradgyon

Sz. László die 2. Septembris anno 1745   Nagy János Fő Szolga Bíró sk.(20) .  
A hatalmas építmény sajnos csak néhány évtizedig csodálhatták eredeti formájában az itt lakók és az erre járok. Az első természeti csapás 1746-ban szenvedte el. A János oltárnál valószínűleg  gömbvillám hatolt be, amely fatális tűzvészt okozott. Orkánerejű vihar, hatalmas zivatarral érte el a fiatal települést 1774 nyarán. A toronyba villám csapott, a viharos szél pedig szétrombolta a templom tetőszerkezetét, a boltíveket sem kímélve. A hatalmas pusztítás helyreállítása a munkát végző olasz mestereknek hat évig tartott.

Alig telt el húsz év és ismét súlyos csapás érte a zárda lakóit, de ezt már nem a természeti erők mérték. II. József, a „kalapos” királyként elhíresült uralkodónk egyházreformja a helyi szerzeteseket sem kímélte. A többségében jobbító szándékkal kiadott királyi rendeletek közül az un. türelmi rendelettel 1782. január 12.én feloszlatta a „hasznos tevékenységet nem végző” szerzetesrendeket.  Mivel  a ferencesek sem az oktatásban sem a betegápolásban nem vettek részt, így őket is ide sorolták. Szentlászlóegyháza kolostorának tagjai között kevés volt a laikus testvér, a nagytöbbség felszentelt pap volt, aki a környék templomaiban, plébániáin segédkezett. Valószínűleg ez mentette meg a teljes bezárástól. Anyagi területen viszont nagy veszteséget jelentett a rendelet végrehajtása. Rengeteg komoly értéket képviselő berendezési tárgyat, használati eszközt, könyvet, szobrot, papi ruházatot elszállítottak. Mivel egységesítették a papi ruházatot, megszűnt a ferencesek jellegzetes barna csuhája, eltűnt a fejtetőn kiborotvált hajkorona is. Beszüntették a búcsúkat, a körmenetek közül csak az Úrnapit lehetett megtartani, ami főleg a fejlődő falu iparosainak, kereskedőinek jelentett nagyon komoly anyagi veszteséget. A rendház patikájára nem vonatkoztak a korlátozások (lehet, hogy a törvényalkotók kifelejtették), így az megmaradt, sőt 1788-ban a kolostort 18 pappal és 2 testvérrel megerősítette (21).  A gyógyító szerek gyűjtését és használatát már a kolostor építésének idején (1736 előtt) megkezdték. Kezdetben külsős borbélymestereket alkalmaztak, aki értett a patika szerekhez is, de szükség esetén javasasszony is alkalmaztak(1704-ben 2 frt. díjazással).  1734-s letár jegyzék,  szerint beszerezték az „Emberi testek nyavalyáiról” szóló könyvet. Az első szerzetes sebészről és patikusról 1766-ban írnak a könyvek. A patika rövidesen az egész környéket ellátta. II. József ugyan rendeletileg betiltotta a nem állami képesítéssel rendelkező orvosok és patikusok működését, de a hivatalok elnézése miatt ezek még 1800 után is működtek.
P. Szkóky Sükösd házfőnök beszámolt Deák Ferenc születéséről. Élt azidőben a szentlászlói zárdában egy Ferences rendű szerzetes(P. Tietl Lukács) ki sebészi szerencsés s talán jeles műtéteiről ismert a vidék. Deák Ferenc édesatyja ezt hívatta el, az orvosok lemondtak a végveszélyben forgó két kedves élet megmentéséről. A szerzetes megjelent, magával víve műszereit. Megérkezése után nemsokára a szerzetes örömtől sugárzó arccal lépett a tekézőteremben kínos aggodalmak közt várakozó apa elé e szavakkal: mindjárt meglesz a gyerek. …A szerencsésen szülő édesanya, fiát kegyeletből Sz. Ferenc rendje iránt, Ferencnek keresztelé.(22.)  A házfőnök ezt a kis beszámolót 1874-ben, a templomot és a zárdát ért legnagyobb természeti csapás után vetette papírra, amikor a „Haza Bölcse” kezdeményezésére indult meg az adakozás a helyreállítás érdekében.
Szólni kell néhány mondat erejéig a rendház könyvtáráról is. A P. Takács- Pfeiffer szerzőpáros könyvtárt is részletesen áttanulmányozta (1944 előtt). Talált is jó néhány egyházi könyvritkaságot, a legrégebbit 1673-ban adták ki Bécsben. Ezek latin nyelven íródtak, egy kivételével. Ennek címe: Makula nélkül való Tükör,  Nagyszombaton adták ki 1712-ben. Cseh nyelvből fordították magyarra, a fordítója pedig –most tessék megkapaszkodni-, egy hölgy, Újjfalusi Judit.

Találtak egy 1859-ben készült leltárjegyzéket is, eszerint a könyvtárban 1345 könyv, 2098 kötetben volt található. „Ez a szám azóta bővült”, jegyzik meg az írók ( 23.).

Szentlászlóegyháza ferenceseinek nagy szerep jutott a szerzetes papi képzésben is. Már 1795-ben felállításra kerül a klérikus-noviciátus, amely az 1950-es felszámolásig működött. (24.)

Az élet pedig folyt tovább…

Olasz mester Bornati Ambrogio és csapata 1801-ben az egész templomot, kolostort „kijavítja”, kifesti. A munkáért 1000 Ft.-t fizetséget kért.

A viharokkal 1820-ban sem kerülték el a templomot. Ismét károsodott a tetőszerkezet és betört az összes ablak. A javításokért 1140 forintot fizettek.

A plébánia kevés járandóságának rendezésére 1832-ben a veszprémi püspök kánoni

látogatása alkalmával  is sor került. A látogatási irat egyenként megszabta a községek tartozását a plébániával szemben, természetiekben és pénzben. A ferences rend kolduló jellegéből kifolyólag meghatározták a barátok „ koldulási területét” is. 

Az épület együttes  Kelet felöl.

Ezen időtől jegyzőkönyvezték a szerzetesek az itt történt csodás gyógyulásokat. Megjelöli pontosan az évszámot, a nevet, a betegsége,a falukat városokat ahonnét valaki idezarándokolva gyógyulást nyert. A felgyógyulások közül egyik ma is látható bizonyság a kegykápolnában. Egy kisebb kígyóváz, amelyet valaki élő állapotban lenyelt, sokáig gyötörte, mígnem itt a kegyhelyen megszabadult tőle. Más gyógyulások jelei a falon elhelyezett emléktárgyak: ezüstfül, szem, kéz, láb, stb., melyeket hálából ajánlottak fel, akik kegyelmet nyertek. Hasonló céllal sorakoznak fel a kegykápolna falán a fehér márványtáblácskák.(25.) A jegyzőkönyvek többek állítása szerint még az 1990-es évek végén megvoltak, ma már valaki magángyűjteményének nagy becsben tartott darabja lehet.


A Kálvária domb alatti forrást a könnyebb tisztítás és megközelítés érdekében 1852-ben  kúttá falazták, lejárót építettek a kifolyáshoz. Szent László kútjának nevezték el és a következő fölírást helyezték a kút fölé:Mint pezseg e forrás Magyarok! mint egyre szívünkben / Így buzogjon vérünk a Fejedelem és Honért / Mely örök életet adó nedvét, ujjolag kifakasztá / Szent László, s Dömjén, Zárdai Főnök-Atyánk / Nyár hó 27.én 1852. évben. .(26)

A Szent Vitalis Székesegyház az olaszországi Ravennában

Szent Vitalis vértanú testének részét, mint ereklyét P Markó Alajos szentföldi misszionárius hozta Pozsonyba Rómából. A pozsonyi tartományfőnök ajándékozta a templomnak, amelyet nagy ünnepséggel hoztak ide 1857-ben. (27.) Azóta a templom Szt. Anna oltárán van elhelyezve(lásd. később: oltár leírások).  A szent életéről semmit, vértanúságáról néhány részletet lehet tudni. Valószínű, hogy  Diocletianus római császár keresztény üldözésének áldozat  a 300-as évek elején. Testét 392-ben az itáliai Bolognában találták meg a zsidók temetőjében, amiből arra lehet következtetni, hogy izraelita családban született. (28) Az olaszországi  Ravenna védőszentje. Nem tudni pontosan, hogy  római katona, vagy rabszolga volt-e. Kivégzésének helyén 547-ben szentelték fel a tiszteletére épített székesegyházat.

A templomot sajnos nem kímélték a természeti katasztrófák sem. Az alig 50 éves épületet 1774-ben érte az első villámcsapás, amit orkán erejű szélvihar kísért. Az újjáépítés hat évig tartott.

1874-ben történt a száz évvel előbbinél is nagyobb villámcsapás. Megsemmisült az egész tetőszerkezet, a ledőlő torony pedig a rendházat is lakhatatlanná tették. A házfőnök a kormányhoz fordult segítségért, de még biztató szavakat sem kapott. Hasonló módon  reagált  Széchenyi Béla gróf is akinek pedig Pölöskén birtoka volt. 

 Czenk, Julius 11 ke 1874            Tisztelt főnők Úr

Sajnálattal értesültem, hogy a bucsu Szent László zárda a lángok martalékja lön, de feledni nem lehet hogy minden mit emberi kéz alkot romba dül és ez csak idő kérdése. Így pusztulánal el mióta gömbünk lakhatóvá lőn falvak, városok, fajok és nemzetek – és igy áldozatul esik a természet romboló törvényeinek minden,de csak azért hogy ez elenyészett a látszólag megsemmisült uj, eddig elő nem ösmert alakokban, egy szebb életre felviradjon. A nagy mindenség nincsen kizárva a törvények alól, ott is az elpusztult, vagy még elpusztulandó égi testek magukban rejtik az úőj világot, uj teremtvények csiráit.

Mint egykor felethetetlen őseim áldozatokat hozni a vallás érdekében nem késtek, -ugy én a mai nap a tudományok emeléséhez nyujtok szintén segédkezet. Hajdan helyén volt annak terjesztése, a mai korunkban kötelességünk istápolni emezt. A mai századunkban minden gondolkodó lény a műveltség emelésében a tudományok áldásaiban, magában a természetben rója le azon ős erő iránti tiszteletet és szeretetet, melyet salakkal vegyült, formákkal és dogmákkal telt hitünk többé nem nyujthat.

A hátra maradt buta tömegeknek nem templom kell, de oskola – nem csuda, de tudomány. De ha mégis tespedédből, rögeszméiből, babonaságaiból kivetközni nem tudna – vagy papi hatalom kibontakozását akadályozná – úgy épitsen a maga költségén bálványának templomot, - még az előitéletektől ment, a szabad ég alatt, a természet csudáiban szereti és imádja Istenét.

Tisztelt fönök Urnak boldogtalan honfitársa Széchenyi Béla ( 29.)

Érdekes szerkesztésű, és mégérdekesebb tartalmú levél. Roppant dicséretes a tudományok pártolása, anyagi támogatása, sajnálatos viszont a lekezelő stílus amellyel kioktatja a címzettet. Még Béla gróf közismerten rendkivűli figyelmet fordít saját kastélyainak állagára, addig a kulturának erre a népiesnek is nevezhető részét hagyná elveszni. Figyelmen kívűl hagyja, hogy az akkori időben és azon a helyen az ifjúság oktatását, nevelését egyház végezte. Szerencsére sokan voltak mások akik másképen gondolkoztak.

Deák Ferenc kezdte az adakozást, majd Csutor Imre zalaegerszegi alispán   felhívására megmozdult a megye. A Szent Ferenc rendjén lévő szerzeteseknek Szentlászlóegyházi Kolostora és temploma folyó évi junius 19-én a villám által sujtván, a lángok martaléka lőn.

Mint hogy pedig nevezett szerzet századok hosszu során át a haza és polgárai iránt mindenkor a legnagyobb ragaszkodást és önfeláldozó szeretetet tanusította, a magyar hazát soha, még legsulyosabb napjaiban sem hagyta el, hanen a népnek ugy szellemi mint anyagi fájdalmait mindenkor a legnagyobb részvéttel és kitartással törekedett enyhíteni, a nép vallásos nevelésére pedig a legjótékonyabb befolyást gyakorolta,- e végből felhivattatnak az emberbarátok, hogy a sors által sujtott szerzet részbeni felsegélyéséhez jótékonyságra szánt filléreikkel járulni szíveskedjenek.

Zala-Egerszegen 1874. julius hó 10-én                                      Csutor Imre alispán
(30.)

  A ZALAI KÖZLÖNY címmel megjelenő megyei újságban Bátorfi László tollából jelent meg lelkesítő, adakozásra biztató cikk.(Részlet)„A Zalai Közlöny elöbbi számában a megye egyik ősrégi Kath. Egyházteploma- s a Szent Ferencrendiek zárdájának leégése következtében a főtisztelendő zárdafőnök úr hitbuzgó kérelmét közölvén, honpolgári és keresztényi kötelességünket teljesítjük, midőn annak felépítését óhajtva, lapunkban az adományok közlésére állandó rovatot nyitunk. 

Honpolgári kötelességünk azért, mert ameddig s amennyire lehet az ősi hagyományt kegyelettel fentartani kell oly nemzetnek minő a magyar, mely őseire, őseinek erényeire oly büszkén hivatkozik. (31)

 Pénzzel, anyaggal, szállítással, kétkezi munkával segítették a helyreállítást, ami  rendkívül lassan haladt. A késlekedés fő oka az volt hogy nem találtak olyan építő mestert, aki vállalni merte volna, a templomot befedő hatalmas boltozat elkészítését. Több mint ötéves várakozás után 1879-ben találtak egy keszthelyi mestert, bizonyos Tekintetes Kapletán Jánost,  "...a ki ritka becsületességgel és kitűnő építészeti tevékenységgel ... nem nyerészkedési és csalási szempontokból... hanem Isten hajléka iránti... kegyeletből" (32) elvégezte az építést. A boltozattal  1880 április 16-án végzett. Ez után kezdték meg a baloldali torony helyre állítását, ill a belső berendezések rendbe tételét.. A torony tetejében két és fél akó űrtartalmú gömb van, amelyben pergament lapokra írva helyezték el a templom és kolostor addigi történetét.

A Honfoglalás  ezredik évére, 1896-ban,  nagyszabású ünnepséggel emlékeztek meg együttesen a plébániához tartozó, akkor még egyházi iskolák.

 A szent László Egyháza (Bucsu Zs. Lászó) plébániához tartozó fiók községek: Hetés, Sándorháza, Sz. András, Bucsa, Sz Tamás rk. iskolái az ezeréves iskolai ünnepséget együttesen tartották meg 1896 május hó 17én Bucsu-Szent-Lászlón. Nemzeti zászlók alatt, kokárdákkal ékesítve, s hazafias dalokat énekelve jött össze az ifjúság lelkes tanítóik vezetése alatt a nevezett napon a Szentegyház előtti téren.

9 órakor ünnepélyes hálaadási tisztelet vala, mely után Paulovich Károly mondott hazafias modorban tartott beszédet a szószékről. Az isteni tisztelet után, a község elöljárói, a tanuló ifjuság, a községbeliek apraja- nagyja, s helyi tűzoltóság az egyház téren gyülekeztek össze, hol Magyarország térképe, fölötte a Felségeik, király és királyné képe vala virágkoszorúval szépen földíszítve. Kivonulás után Kölcsey Hymnusát énekelték.

Most az Iskolaszéki elnök fr. Déry Egyed nyitotta meg az ünnepséget lelkes szavaival, mely után a magyarhaza történelmének rövid vázlata, illetőleg előadása ns. Várkonyi hitoktató által. Ezt fűszerezték a tanulók szavalatai – midőn a történelem előadás közben a főbb mozzanatokat, gyermekek adták elő hazafias költeményekben. A tanulók lelkes előadása az ő szorgalmukat, lelkes tanítóik fáradhatatlanságát dicséri.

A történelem előadás végén egy fiú és egy lányka állottak az emelvényre, s vallásos hazaszeretetre buzdítván társait, az előbbi a fiúk, az utóbbi a leányok nevében fogadalmat tett, hogy jó honfiak és honleányok lesznek.

Most következett egy buzgó fohász a népeket fentartó Úr Istenhez, s a Bold. Szűz Máriához, kérvén, a jövő 1000 évben is oltalmát és segítségét a magyarnak. Az elnöki zárszó után amely megindította a hallgatók szivét, „Éljen a király, éljen a haza felkiáltások közt az ünneplők szétoszlottak.(33.)

 1909 augusztus 5.-én a pozsonyi Káptalani gyűlésen a 74 éves  Déry Egyed atyát, aki 22 évig volt a rendház "érdemes főnöke", felmentették, helyette Brucler Celesztin atyát nevezték ki.  Kinevezése után a rendház történetét őrző Protocolumot magyar nyelven vezették. Az új házfőnök első lépése a templom "kitakarításának", tatarozásának előkészítése, az ehhez szükséges anyagiak előteremtése volt.

A ferences rend 700 éves jubileumi ünnepségét 1909 október 3-4-5.-én tartotta meg a rendház.

1910 március 24.-én, nagycsütörtökre virradó éjjel,  orkán erejű vihar tombolt a környéken, ami a zárda és a templom tetőzetében nagy kárt tett. Közben érkeztek az adományok a felújításra. Búcsúszentlászló vasútállomásának bővítésére ismét rendházi tulajdonú terület lett kisajátítva 1910 áprilisában, az ezért kapott kártérítésnek tehát megvolt a helye. A templom felújításának folyamatát, amit április 22.én meg is kezdtek, a házfőnök részletes beszámolójából ismerjük a  Historia Domus   oldalairól. Juhari Károly nyitrai templomfestő 8660 korona munkadíjat kért, a 22 méter magas négy szintes állványzat felépítéséért külön 1275 korona 30 fillért. Lebontásra került az összes oltár és díszítés, ezeket a rendház folyosóin és ebédlőjében újították fel. A templom megáldási ünnepségére a vidékről érkezőket kolera járványra hivatkozva még a falu közelébe sem engedték. A házfőnök a helyi jegyző bosszújának tekintette a zárlatot. A munkálatokat a Kálvária kápolnával együtt, 1910 december 8.-án fejezték be(HD 71.old. 34.).

1912 április 2.-án ismét vihar rongálta meg az épületeket, 2200 új "zsindelyt" és tetőbádogot kellett vásárolni(HD 72.old. 35.).

Ebben az évben szentelték fel a Búcsúszentlászlói temető kápolnáját .

Nagy Pálné szül. Kerkápolyi Emília és nővére Kerkápolyi Magdolna Szent-Tamás pusztai lakósok a bucsúszentlászlói Köztemetőben sírkápolnát állítottak, hogy abban a megholtakért évenként két szent mise mondassék a helyi plébánia által. A Kápolna szentelés augusztus 15.-én volt. A zárda templomban mondott mise után körmenetileg kimentünk a temetőbe, amely körmenetben óriási néptömeg, még messze vidékről is vett részt, a hol főtisztelendő Vajda László esperes plébános Nemesapátiból, beszentelte a kápolnát, a melynek befejeztével P Brucler Celesztin házfőnök mondotta a sz. misét, azután az esperes úr tartotta az alkalmi sz. beszédet, a melynek végeztével körmenetileg visszajöttünk a templomba. (36.) 

A templom fényképe egy 1944 évi kiadványból

 Szélsőséges  tavasz okozott komoly gondot 1913 április 13-14.-én. Jelentő mennyiségű hó esett, majd megjött a vihar, amely megbontotta a zárda és a templom tetőzetét. A tornyokat újra festették. Érdekesség, hogy festők biztosítását egyetlen biztosító sem fogadta el, mivel állvány nélkül, kötéllétrán dolgoztak ( 37.). 

A Kálvária kápolna körüli keresztút 1914 március 25.-ére készült el. A stációk 14 kápolnájához és a forrás mellett elhelyezett  Szent László szobor kápolnájához 18500 db. téglát használtak fel(  38.).  

Az I Világháború alatt az orgona sípokat (nemesfém tartalmuk miatt) leszerelték  "össze tiporták" ( 39.), de elszállításukra már nem került sor, így azokat a háború után újra öntötték és üzembe helyezték   

Az I. Világháború személyi veszteségeinek összegzése 1923-ban került be a protocolumba. Az adatok Búcsúszentlászlón kivül a plébániához tartozó többi helységet is tartalmazza.

A világháború alatt a bucsúszentlászlói plébánia területéről, a katonai dolgokat illetőleg a következő adatok állnak rendelkezésre:

Hadba vonult 812 – rokkant van 32 –hősi halott 107 -sebesült volt 278 –hadiözvegy van 45

Hadba vonult 8 zsidó 2 református, Hősi halált halt 2 zsidó -2 református (HD 79. old. 40.)

A számok megdöbbentően félelmetesek. A veszteségekből még az egy is több mint szabadna lennie. A 812 bevonult életerős férfilakosság 38% meghalt vagy károsodott. Nem beszélve a 45 hadiözvegyről, aki egyedül volt kénytelen felnevelni az árván maradtakat és a 32 rokkantról akiket el kellett tartani. Az árva és rokkant ellátást pedig az állam igen vékonyan csepegtette.
 

A templom 1926 Pünkösd havában új harangot kapott, melyet ünnepélyesen fogadtak.

A plébánia hívekkel, Nagy Pálné, s többiek adományozásából 705 kg. sulyu harangot szereztünk be Slezák László harangöntönél 60.000.000 koronáért. A harangot áldozócsütörtök előtti napon máj. 12-én szállitották a szent mihályi állomásról lovas bandérium, fehér ruhás lányok, tűzolto, kisérték iskolás gyerekek és több ezer ember rendezett sorfala között. A község határánál felállított díszkapunál Tek. Toppler György községi főjegyző fogadta a harangot és adta át Nagy Pálné haranganya Őnagyságának. (41.)

1927-es év második felében restaurálták a templom és Kálvária kápolna külső részeit.  Komoly átalakításokat, felújításokat végeztek a rendházban. Többek között vas csigalépcsőt építtettek a bejárat mellöl a kórusba, oratóriumot alakítottak ki az emeleten.

Templomunk tornya , külseje a legrosszabb állapotban volt nem különben a templom és a zárda mellett húzódó folyosó tetőzete. A szükséges fát a nagykapornoki jezsuiták 80 folyó méter, gróf Teleky Tibor pölöskei földesúr 80 folyóméter és a hívek adták össze.

A toronyra új vaskereszt villámháríto helyeztetett. A torony és a templom külsejének megújítása a költségvetés szerint összesen 12 646 Pengő és 12 f. került. A toronykeresz alatti gömbbe emlékíratot helyeztünk. Villámhárító 170 P.

 A kálvária tornyainak, külsejének stácios képeinek vas lámpázása 318 P 35 f. A restaurálásról részletes számlát ád a költségvetés. ( 42.)

 1929-30-ban iskola építések, átalakítások foglalták le a szerzeteseket Nemeshetésben tanítói lakás és 2 tantermes, Sándorházán 1 tantermes új iskolaépítés, Szentandráson átalakítási munkálatok folyamatban: sok gondot ád!

Bucsuszentlászlón a valamikori r.k. iskolából állami lett, új épületet nyert.(  43.)

A nemeshetési lakás és tantermek 41.739P 07fillérbe kerültek, amelyhez az állam 20.000 pengővel járult hozzá. Sándorházán a tanterem 11.569P15 fillér volt összesen, az állam itt 6000 pengőt adott. Szentandráson a régi kocsmaépületet alakították át. Ehhez az állam 4000 pengővel segített.( 44.)

A rendházban 1931 július 20 és október 14.-e között vízvezeték rendszert építettek ki  a már meglévő saját kút felhasználásával.  Ennek következményeképpen a zárda északi traktusán a padlásra 8 köbméteres beton tartály került…A víztartály alakja henger. Vas traverzeken nyugszik. A benzin motor a konyha előtti fal mentén felépített gépházban lett elhelyezve….A vizet a régi kutból huzza a motor…A leöntőkből és a konyhából az öblögető víz, az ásatási munkálatok alatt felfedett régi boltíves csatornába vezetetett. …A csatorna a vizet a Szévíz patakba irányítja.(45.) Átalakították a konyhát, fürdőket, illemhelyeket. A beruházás 5.765 pengő 93 fillérbe került, plusz 450 pengőt tett ki a mérnöki tiszteletdíj.

Az elhunyt ferencesek méltó elhelyezésére 1932 őszén sírkertet alakítottak ki adományból, Búcsúszentlászló temetőjében. 

 Október hónapjában készült el a helybeli temetőben a zárda részére 16 férőhellyel a sírkert. Vasbeton kerítéssel, márvány darával fényesítve 16 virágtartóval. A sírkert keleti falánál mű márvány kereszt állítatott fel, amelynek oldalára az elhunytak nevei véshetők fel. A sírkertben első helyen és elsőnek nyugszik fr. Ruppert Konstantin…. Ezen novícius szülei áldozat készségéből épült a sírkert. 1000 pengőt ajánlottak fel a célra. A sírkert négy sarkába egy-egy fenyőfa ültettetett. (46.) Az elmúlt évtizedek komoly és sok helyen visszafordíthatatlan nyomot hagytak a hajdan volt tiszteletteljes ragyogáson. Ma a Plébánia és az Önkormányzat próbálja rendben tartani a rendelkezésükre álló szerény lehetőségek felhasználásával.

A kegykápolna felújítására 1935-ben került sor. Ecélból Léránt János jóhírnévnek örvendő zalaegerszegi ornamentális, különösen barokk stílben jártas festővel állapodtunk meg. Előzőleg azonban alapos kőmives munkát kellett a kápolnán végezni. …a faablakok helyett vasablakrámát és tokot készítettünk…alsó része szellőztetés végett kihuzható és kitámasztható.…A kápolna kifestése május hónapban történt. A festéssel kapcsolatban a régi négyszögletes csiszolt, sok helyen megrepedezett, kőlapokat 10 cm vastagságu betonra öntött csiszolt márványozással cseréltük ki. A falak mellett pedig 150 cm. Magasságig tölgyfa burkolatot helyeztünk el. Ezt nem csak a falnedvesség eltüntetésére, de a kápolna diszitéséül is…a faburkolatot Pék István helybeli asztalosmester, a márvány…pedig Konrád Ferenc és János kőmivesek végezték….A kápolnát a kifestés utáni első bucsu alkalmával, Áldozó csütörtökön szenteltük fel…máj.21-én.  (47.)

1938-ban földrengés rongálta meg a szentélyt a hajótól elválasztó diadalívet, amelyet a lebontás után a vármegye és a hívek adományaiból építettek újjá. A Zalamegyei Ujság 1938 III. 29-én a következőt írta: „Vasárnap délben 12 óra 16 perc 54 másodperckor az ország nagy részében földrengést észleltek. Legerősebben a Dráva vonalán mozdult meg a föld néhány másodpercen keresztül. Nagykanizsán, Nagyatádon, Pécsett, Bucsuszentlászlón érezték leginkább a rengést, de észlelhető volt Pesten is. A felfüggesztett tárgyak kimozdultak a helyükről, néhány helyen egyes falak megrepedeztek. Így pl. a bucsuszentlászlói templom is ezen földrengéstől rongálódott meg. Azonnal jelentést tettünk a főatyánál és a világi hatóságoknál is. Azóta mérnöki vizsgálat alatt áll a templom megrongálódott része.(48.)

...Több héten keresztül állványozás alatt állott a templomunk, úgy hogy nem is lehetett a főoltárnál isteni-tiszteletet tartani. Nagy gondot okozott az, hogy hogyan teremtsük elő a nagy összeget, amely szükség lesz a megcsináltatáshoz. Mert számítás szerint ca 2000 pengőbe fog kerülni.(49.)

 Magyarországon az első titkos szavazást, 1938 május 28.-án tartották. A Búcsúszentlászlót, Nemeshetést, Nemessándorházát, Nemesszentandrást és Kisbucsát összefogó választó körzet szavazatszedő elnöke P. Illy Károly házfőnök volt. Az Ő napló-bejegyzése alapján ismert a választás eredménye.(50.) A mi választó kerületünkben 3 irányba folyt a harc az elsőbbségért: 1./Dr. Huszovszky(Magyar Élet kormánypárt) 2./ Széll I. (kisgazda) és Gáspár Ferenc(Nyilas!!!)

E sorok írója működött, mint szavazatszedő elnök. A szavazás 1939 máj. 28-án reggel 8.kor kezdődött és tartott este 6 óráig. 6-7 záróra volt kitűzve. A szavazás eredményét éjfélkor tudtuk meg:

a./ Egyéni:                             M.É.                             Kisgazda                          Nyilas

Bucsuszentlászló                 176    szavazat                    ---                                  41

Nemeshetés                         207                                      7                                   74

Nemessándorháza               126                                      2                                   65

N.sztandrás                           90                                      2                                   51

Kisbucsa                               77                                       2                                   58

       Összesen:                     676                                     13                                 289

b./ lajstromos:

Bsztl:                                   153                                     12                                 52

Nhetés                                 212                                       6                                 98

Nsándorháza                       134                                       6                                 94

Nsztandrás                            95                                       7                                 60

Kisbucsa                               89                                        5                                 62 

       Összesen                       683                                     36                               366     

A felvidék visszafoglalásának alkalmából  a plébánia   "1938 november 6.-án a nagymise után a templom körül egy nagyszabású hazafias ünnepélyt is rendezett."

Hiszekegy: énekli az egyesített iskolák énekkara

1.    Megnyitó: vitéz Szentiványi János körállatorvos

2.    Elrabolt városok: Szavalja Laki Ferenc jegyzőgyakornok

3.    Ünnepi beszéd: P Szikora Jusztin

4.    Lengyel himnusz: Énekli az egyesített iskolák énekkara

5.    Mégis visszamegyünk: Szavalja Tóth Erzsi IV. oszt. isk. t.

6.    Záróbeszéd: P. Illy Károly pléb. Házfőnök

7.    Himnusz: Gyermekkar és nép!

Felejthetetlen volt ezen gyűlés és mindenkiben él a remény, hogy eljön még az idő, amikor mindent vissza fognak adni és teljes lesz a magyarság öröme (51.)

A II. Világháború eseményeivel  a kolostor lakói 1942. szeptember 10.-én éjfél előtt  szembesülnek az első alkalommal. A templom harangjai vészjellel figyelmeztették a környéket a légi veszélyre.(52.) A  karácsonyi éjféli miséket pápai engedéllyel, délután lettek megtartva  a háború végéig. 1943 november 29.-én földrengés rázta meg a környéket, a templom fali is megrepedeztek. A földrengéssel járó zajhatást a lakosság a légi támadó repülők hangjának, a rengést a ledobott bombák robbanásának vélte.

A templom fényképe egy 1944 évi kiadványból

  Jó dolog volt a sok rosszban, hogy a templom ez évben (1943) új toronyórát kapott.  Ágoston János és felesége, gyermektelen pölöskei házaspár régi fogadalmát teljesítette, amikor kegytemplomunk számára új órát rendeltek. A gyár Csúzy Ferenc, Szeged – le is szállította és dec. 6-án, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzónk névnapján hallhatta a plébánia hívőserege először a toronyóra ütését. A toronyóra 4080 P. Ehhez járul a szállítási és utazási költség, valamint a két szerelő segéd ellátása. Összesen 4600 P. – P Miholcsek Miklós házfőnök előlegezte az ár felét (2040 P ) a megrendeléskor azzal, hogy Ágoston

  János majd részletekben beszolgáltatja a pénzt a Rendháznak. Ezideig átadott 2600 Pengőt. Legyen dicséret mindenki előtt a pölöskei magyarnak, aki minden vasárnap hozzánk jár szentmisére feleségével együtt…(53.)

A templom külső képének szebbé, vonzóbbá tételéért, a ferences rend megtelepedésének 250 éves évfordulójára,  balatoni vörös kőből készült „bástyával” vették körbe a templomkertet 1943-ban. 

A nyár elején még esőcsatorna cserére is volt lehetőség. Június végén elkészült a templom északi peremén a bádog csatorna. Már korábban vállalta Gerócs György, zalaegerszegi bádogos mester, de a folytonos katonáskodás miatt csak úgy sikerült felszerelni, hogy hatósági engedéllyel Szigeti nevű zsidó szerelőjét a ghettóból (Zalaegerszeg) kikértük, ahová záros határidőn belül vissza kellett térnie, mert a zsidókat (nem számítva, hogy vannak kikeresztelkedettek is) tehervonatokon, zárt kocsikban Magyarországról elszállították. (Bucsuszentlászlói Plébániáról összesen 17-et vittel el, köztük az 1938-ban megkeresztelkedett Bőhm Imrét, feleségét és Lajos fiát is. (54 .)  A 18. elhurcoltat decemberben fogták el a csendőrök(Az eseményről többet, Tóth Ferenc leveléből, később). 
Ebből a rövidke információból szerezhetünk tudomást a falu zsidó, vagy kikeresztelkedett zsidó lakosságának embertelen elhurcolásáról. Ezek az események az 1944 tavaszi német megszállást követően már megkezdődtek. A kirekesztő és megkülönböztető magyar törvények már jóval előtte működtek, megalázva nem csak a zsidó származásúakat, hanem az un. vegyes házasságok nem zsidó tagjait, ill. azok gyermekeit is. A 2011-ben elhunyt Tóth Feri bácsi megdöbbentő, szívszorító „nyílt leveléből” ismerünk meg néhány nagyon emberközeli dolgot ebből a vészterhes időszakból. A nyilas vezetés még 1945 februárban is szedett össze ilyen bujtatott, vagy bujkáló gyerekeket a környékről, de a megyei vezetésnek köszönhetően a deportálásra már nem került sor. A levél részletei az oldal végén olvashatok, „Szüleimre emlékezem” címmel.

A szerzetesek 1944-ben óvóhelyet építettek a konyhakertben.  A templom  1880-ban Kőszegen öntött , 347 kg.-os, kisebbik harangját május 8.-án elvitték.(55.) Nyár végén 500 fős menekülő bácskai magyar érkezett a plébánia községeibe. Ősszel a német katonaság szállta meg a környező településeket, az iskolákat lefoglalták, a tanítás szünetelt. Hittan oktatást a templomokban tartották. Lovas kocsikat, lóval, szerszámmal, "fegyveres kényszerrel " vittel el a rendházból. Teljes kiürítést rendeltek el 1945 március 26.-án  a nyilas hatóságok, amit a lakósság nem hajtott végre.  Parancs jött az általános kiürítésre, amelynek következtében a körjegyzőség a zárdát távbeszélőn értesítette erről, a lakósságnak pedig dobszóval hozták tudomására a nem mindennapi hírt. A lakósság hangulata: nem hagyja el szülőföldjét, hol találna menedéket máshol. Így várjuk az elkövetkező eseményeket.(56.)

  

 A rendházat és környékét 1945 tavaszán szállták meg a szovjet csapatok. Bucsuszentlászló és környéke Nagypénteken került orosz kézbe. A veszélyek, lövések, bombázások elöl a rendház pincéjében találtak a szerzetesek, velük együtt a falú lakósságából a nagyobb rész (400) menedéket., ahol 12 napig remegések és félelmek közepette húztuk meg magunkat. Nagypéntek d.u.1/2 3 és 3 között sivított be a megadásra szólító orosz golyó a pince lépcsőzetének falába. A tömeg felvonult, megadta magát, s visszatoloncolták a pincébe. Ezek után következett a kolostor feldúlása. Személyi felszerelés, ruházat, élelmiszer tartalma javarészben elveszett, kivittek, kiraboltak mindent az orosz katonák.   Amikor a harc elvonult,  napról napra nyugtalanítottak a csavargó orosz katonák.(57.)

A háború  végére a kolostor önerőből történő ellátása  kérdésessé vált.  A magyar katonaságnak be kellett szolgáltatnunk egy lovat, a németek fegyveres erőszakkal elvittek 2 drb.-t, 2 szekeret és egy hintót. Az oroszoknak csak egy ló jutott. Így az istálló kiürült, a földeket jóakaró gazdák szántották meg, így is két hold üresen maradt. … A sertés állomány 5 db-ból áll, amelyből télire 2 db-ot lehet hizlalni, 7 tehén és 2 fiatal tinó van.  …Lehetetlenné vált a földek saját kezelésbe való megtartása, ezért kénytelenek voltunk azokat felesbe kiadni.(58.)

A háború befejezését követő jelentős pénzromlás a rendházat is komolyan érintette. Pénzünkkel oda jutottunk, hogy a napokban jelentek meg a milliárdos bankjegyek. Egy néhány iránymutató adat a pénzünk értékeire vonatkozóan: 1 l. bor ára 200 millió pengő. – 1 db. tojás ára Zalaegerszegen 20 millió pengő. Egy liter tejfel 180 millió pengő. Egy szál ( egy szál!) gyufa 50 ezer pengő. A falu teljesmértékű bizalmatlanságot mutat a pénzzel szemben. Pénzért nem ad semmit. Talp, cipő, ruha, cérna, só, élesztő, építőanyag, könyv s egyebek mind csak „valami”-ért kaphatók, ugyanakkor megfelelő mennyiségű pálinka, bor, liszt, zsír, tojás, baromfi stb. a csereeszköz. De mi is kénytelenek vagyunk a vállalt misét, temetést, esketést élelmiszerért végezni. S a hívek egész természetesnek tartják ezt.(59.)

1946 nyarától az államhatalom részéről megkezdődtek a rendszeres zaklatások, amely a ferences zárda 1950-es bezárásához vezetett. Jun. 6-án három rendőrautó és két motorkerékpár futott be a kolostor udvarára, honnét a megyei politikai főkapitány vezetésével 12-15 rendőr szállt ki fegyveresen. Körülzárták a kolostor területét, fegyveresen hatoltak be a templomba, ott a bűnbocsánat mentségének kiszolgáltatását –első csütörtök volt, du. 5 óra – megtiltották, a gyerekeket s akik bent voltak kizavarták a templomból. Behatoltak az egyes cellákba, padlásra, pincébe, minden zugot átvilágítva átkutattak, a magán és hív. Leveleket, aktákat, könyveket átvizsgálták, mindent felforgattak, a házfőnöknek a nyilas időkben, a Zalai Közlönybe irt, kiforgatott újságcikkeit, s mintegy 3 nagy kosárra való „fasiszta irodalmi termék”-nek nyilvánított könyvet elvittek. A mintegy 3 óráig tartó házkutatást azzal zárták, hogy bejelentették, miszerint a házfőnök plébánost internálják. Házfőnökünk az adott körülmények között többek –rendiek és civilek- tanácsára „ismeretlen helyre” távozott, s mintegy 2 hónapot töltött távol a rendháztól. Az illetékes rendőrkapitány elhelyeztével aug. 25-én hazatért és ismét átvette a rendház vezetését. (60.)

A kedvezőtlen időjárás(aszály, kemény tél), az erőn felüli beszolgáltatások, a háborút követő bűnözési hullám  a szerzeteseket sem kímélte. Egyébként nemcsak szórványos eset, hanem általános tünet, valóságos népbetegség a tolvajlás. A háború utáni időkben tapasztalható, hogy a bűnök, (lopás, erkölcstelenség, mulasztási hajlam) tán még súlyosabb sebeket ejtettek a lelken, mint a golyók a testen. (61.)

A hatalmas épület együttes, a kálvária épségének megóvására egyre kevesebb jutott, ennek ellenére a rendház 1949 szeptember 29.-én 1000 Ft. békekölcsönt  jegyeztetett. Ma került nyilvánosságra, hogy a kormány un. „Tervkölcsönt” bocsátott ki az öt éves terv hathatós megkezdésére. A jegyzés önkéntes, egyébként mindenkinek kötelessége. A legkisebb jegyezhető összeg 50 forint. A rendház 1000 forintos kölcsönt jegyzett, hogy némikép ezzel is viszonozza a közösség áldásait. Egyébként a „Szabad Nép” c. napilap beszámolt arról, hogy milyen lelkesedéssel indult meg, milyem hatalmas számarányokat ölt más vidékeken a jegyzés. Képekkel illusztrált cikkek szólnak arról is: milyen örömmel megy a felajánlás. Ez természetes is, hiszen az Úr is a jókedvű adakozót szereti. (62) Az utóbbi mondatból mintha a humor mosolyát lehetne kiérezni, holott a helyzet kezdett véresen komollyá válni. Mivel az ország nyugati támogatást nem akart (vagy nem engedték)igénybe venni, keleti szomszédunknak pedig a háborús jóvátételt fizettük, maradt a Békekölcsön és a padlás lesöprés. 

Az áldatlan állapotok ellenére folytatódtak a templom ás a rendház állagmegőrző, felújító munkálatai. Márton Lajos festőművésszel  valamennyi oltárképet restauráltatták. Az oratórium helységének felújítását tavasszal kezdték meg. A kápolna kifestése ill. freskózása most van folyamatban. Ezen munkálatokat Márton Lajos, a közismert és jó nevű festőművész végzi. Az elgondolás szerint az egész kompozíció középpontja az Atyaisten, úgy ahogyan Dániel próféta leírja látomása után: erőtől sugárzó, kifejezésteljes férfiarc, leomló fehér szakállal, mindent átfogó tekintettel, kezét áldólag emeli fel, lábánál a próféta által leírt tűzfolyam. Az Atyaisten képe körül hódoló angyalok, csodálkozó , imádó és örvendő üdvözült lelkek nagy csoportja.(63.)

A hatóságok megtiltották az alamizsnagyűjtést, a párbér szedését. A pacsai ker. Rendőrkapitányság megtartotta elsőfokú tárgyalását a plébános bűnperében, mert párbért szedett(Lásd. dec.8.) Az eredmény: a büntetőbíró fenntartotta előbbi ítéletét, mely szerint P Bánás Gyula plébánost 600 forint pénzbüntetésre ítélte, mint értelmi szerzőt és felbújót, Vas Pál egyházközségi pénztárost (párbérszedőt) pedig mint felbujtottat, 30 forint pénzbüntetéssel boldogította.

Még az elmúlt év tavaszán történt, Karlovics Ottó a rendház számára alamizsnát gyűjtött. Alibánfán a szentgróti rendőrség igazoltatta, az összegyűjtött alamizsnát elkobozta és megtette ellene a feljelentést, az engedélynélküli gyűjtögetés miatt. Ma jött ki a végzés az egerszegi rendőrkapitányságtól s Karlovics Ottót 300 forint pénzbírságra és a lefoglalt anyag elkobzására ítélte. Később tudódott ki, hogy szegény fráterrel nagyon durván bántak az egyenlőség és testvériség jegyében és alkalma volt a sorscsapások közt tanulmányozni a tökéletes boldogságot. (64.)

1950  január elején a rendház "önként" felajánlotta földjeit (az egyetlen megmaradt jövedelem forrást) az államnak.   Jelen soraim erejével a bucsuszentlászlói ferences Rendház és Plébánia ingatlanait, kivéve a piros ceruzával megjelölteket, melyeket részletesen felsorolok, ezennel teljesen ingyen az államnak felajánlom. Az összes őszi munkálatok, mélyszántás, vetés, befejezést nyertek, az adó és beszolgáltatás 100%-ig teljesítetett. A rendházban 20-an élünk, sok nehézséggel küzdünk. Mi magunk a földeket megmívelni nem tudjuk, épen azért arra kérjük az Ingf. Bizottságot, hogy az állam ingyenesen átvegye ingatlanainkat, kivéve a templom, rendház, a kálvária és ezek között lévő kis részt hagyjuk meg magunknak, melyeket a mellékelt kimutatásban piros ceruzával jelöltem meg.

   Kérésemet megismételve maradok tisztelettel:

Előttünk: Dr. Galambos Miklós sk.                                                   P. Bánás Gyula sk

                   Fonnyadt Antal sk.                                                          házfőnök plébános

                             tanúk    (65.)

1950 nyarán az állam feloszlatta az apáca és szerzetes rendek nagy részét.  

Tekintettel arra, hogy a Magyar Népköztársaság törvényei és alkotmánya értelmében a férfi és női szerzetesrendek legfontosabb feladatait (tanítás, betegápolás szegénygondozás, jótékonyság gyakorlása stb.) a nép állama látja el, és így a szerzetesrendek feleslegessé váltak, a Magyar Népköztársaság kormánya megvonja működési engedélyüket, kivéve azokét a szerzetes rendekét, amelyeknek tagjai az állam által engedélyezett katolikus egyházi iskolákban tanítani fognak. (kivonat az 1950/34. sz. rendeletből)

 A szerzetes tanoncokat már korábban hazabocsájtották családjaikhoz, néhányan más, ismerős kolostorban kerestek menedéket. Az itt maradók végezték a plébániai teendőket, próbálták a legfontosabb egyházi iratokat - így a Historia Domust is -, menteni és várták az internálást.

Június 9-én a nagyatádi, felsősegesdi, nagykanizsai és kiskanizsai rendházak lakóit Jászberénybe internálták, Bucsuszentlászló is oda jutott volna, de a teherautó elromlott. Így a ház lakói ittmaradtak. Napokon keresztül őrizték a férfiak a házat éjjel a kertben, a réten tanyáztak híveink, hogy megvédjék az elhurcolástól az egyházat. Nem is jöttek értünk. (66.)

A búcsúszentlászlói barátok az internálást még elkerülték, de a kolostort 256 év után, 1950. szeptember 29.-én el el kellett hagyniuk.


Az alábbi írás Tóth Ferenc búcsúszentlászlói lakos tollából származik. Megjelentetésre a "Búcsúszentlászlói Hírek" című ujság 2007 júniusi számában került.

Szüleimre emlékezem

A Tóth-család egyetlen férfitagjaként igaz gyermeki szeretettel és csodálattal hajtok fejet előtted Apám. Magam, testvéreim és a közeli rokonság nevében emlékezem Rád, Édesapám !

         Te egy 6 gyermekes cipész-háziiparos család idősebb fiúgyermekeként születtél, élted az egyszerű falusi gyermekek életét. Az anyagi háttér hiányában felsőbb tanulmányok folytatására nem is gondolhattál. De Te mindig többre törekedtél a környezetednél. Korán lettél felnőtt, fegyelmezett, józan gondolkodású, jó megjelenésű fiatalember.  Az eredményes tanoncévek után elismert cégnél sok tapasztalatot szerezve, tudásban gyarapodva váltál alkalmassá arra, hogy önállósítsd magad. Sokoldalú vállalkozói tevékenységed, rendkívüli munkabírásod és mindenekelőtt emberi tisztességed segített ahhoz, hogy korábbi álmodat megvalósítsad. Minden rendelkezésedre álló anyagi eszközt e célra áldozva – igen jelentős banki kölcsönt is vállalva – 56 kh gyenge minőségű, de szép fekvésű urasági földet vásároltál. Mintegy 10 évi megfeszített munka és nagyobb szakértelemmel rendelkezőktől való szorgos tanulás eredményeként már egy jelentős állatállománnyal rendelkező, értékes kis gazdaságot példaként állíthattad a környező parasztság elé.

         Apám, Téged becsültek, tiszteltek az emberek, felnéztek Rád. Miközben a külvilágból érkező szörnyű híreket kétkedve fogadtuk, 1944 márciusában – a náci megszállás pillanatában – otthonunkba is beköltözött a rémület. Édesanyánk életveszélybe került. Mi, gyermekek a felénk áradó szeretetet, féltést, aggódást természetesnek fogadtuk el, és csak alig észleltük azt a rettenetes belső küzdelmet, melyet Anyám a család egységének megmentése érdekében már régóta vívtál ősi hiteddel, lelkiismereteddel. Te már megtetted az első lépéseket, hogy családod hite szerint élj. A „Miatyánk „-ot suttogva fohászkodtál az Istenhez kegyelemért és szinte most is hallom, ahogy az ágyban felülve mély áhítattal, teljes átéléssel, szinte zokogva énekeled:

                   „ A keresztfához megyek,  mert máshol nem lelhetek nyugodalmat lelkemnek. „

Szegény, drága Anyánk! Megérezted sorsodat, az embertelen gyűlölet, barbárság borzalmas következményeit, Auswitz perzselő, pusztító lángjait. A nácizmus nem a hitedet, hanem a népedet üldözte. Te vallásos keresztény családban éltél, lányaid zárdában, apácák felügyelete, tanítása alatt nőttek fel. A várható nagyobb felháborodás miatt e vegyes családok üldözötteit külön utaztatták, de azonos végcél felé. Így neked még az sem adatott meg, hogy a Veled együtt elhurcolt rokonság, közösség összetartó szeretetét, segítőkészségét érezzed. Egyedül kellett megküzdened a gyermekeitől elszakított édesanya fájdalmával, a zsúfolt vagonok bűzével, a szomjúsággal, a borzalmas halál gondolatával.„ Született 1901-ben, meghalt 1944-ben, élt 43 évet”.

         Miközben Anyánk életéért aggódtunk, a korábban nyugodt, csendes falunkat egyre inkább hatalmába kerítette az idegenből bevándorolt nyilasvezérek fejeket követelő politikája. Az októberi nyilas puccs, Szálasi Ferenc hatalomra jutása, korlátlan lehetőségeket biztosított számukra családunk további üldözésére, Anyánk után Apánk megsemmisítésére.

         Édesapám! Katonaviselt emberként alkalmas voltál arra, hogy a kolozsvári bevonulás után tizedesből szakaszvezetővé előléptessenek, de nem kaptál lehetőséget arra, hogy tovább dolgozz értünk, hogy áldozatos munkád gyümölcsét értékelhesd. Apám! Te minden erődet, idegszáladat gyermekeid továbbtanulására, a feltételek megteremtésére összpontosítottad, foggal-körömmel védtél bennünket a különböző megaláztatásoktól ( megkülönböztető jel viselése, jelentkezési kötelezettségek, éjszakai zaklatások stb.), végül életeddel fizettél. A birtokról váratlanul hazalátogattál, a csendőrök munkából jövet, a nyílt utcán, fényes nappal letartóztattak és egy zsákba szórt batyuval 1944 december 7-én elhurcoltak. Irány a komáromi Csillagerőd, majd gyors intézkedéssel tovább Németország, Dachau. Poraidat a haláltábor őrzi, nevedet – Anyánkéval együtt- egy emléktábla. És ha valami csoda folytán túléled a borzalmakat… Szegény Apám! Te, aki életedből oly sokat áldoztál azért, hogy munkád eredménye a biztonságot jelentő gazdaságban (földben) összpontosuljon, hogyan élted volna meg az elkövetkezendő éveket, a teljes anyagi és erkölcsi összeomlást? Ez a kérdés már örökre megválaszolatlan marad.

         Szüleink elhurcolása után – elhagyva otthonunkat – a falutól kb. 15 km-re lévő birtokunkon kerestünk menedéket. A háború a végéhez közeledett, az ütközet még tartott. A már ismert nyilasvezérek utolsó támadásukat indították. Az akció eredményeként 1945 februárjában ismeretlen csendőrök riasztottak bennünket dermesztő álmunkból, elképzelhetően végső utunkra. Zsákba szórt legszükségesebb holmival, fejenként 100 forinttal ellátva irány Zalaegerszeg, Megyeháza. Ezt a döbbenetes aljasságot azonban már a megyei vezetés sem vállalta. 6-8 órás feszült várakozás után végre szabadon fellélegezhettünk. A csendőrök velünk együtt örültek, hogy megszabadulhattak a rájuk erőltetett végrehajtási parancs következményeitől. A nyilasuralom utolsó napjait élte.

         Szüleimre emlékezem! A szép gyermekkori és a borzalmas serdülőkor (felnőttkori) emlékek örökre belénk vésődtek. A szépet őrizzük, a borzalmas tetteket nem lehet feledni. Bocsássátok meg nekünk, hogy gyermeki szeretetünkön, imádságunkon, vérző szívünkön kívül mást nem nyújthatunk Néktek! Emléketeket a családon, rokonságon kívül őrzi sok becsületes, tisztaszívű ember, de mindenekelőtt azok, akik ismerték emberségeteket, szerető szíveteket. Az igazi barátaitok már elhaltak, de az utókornak emlékeznie kell, hiszen értelmesen élni csak egymást tisztelve, segítve, megértésben lehet.

         Amikor a számomra különösen borzalmas időszakra, a tehetetlenségünkre fájdalommal emlékezem, őszinte tisztelettel, szeretettel és barátsággal gondolok osztálytársaimra, barátaimra, akik a legnehezebb időszakban is lélekben velünk voltak, és szomorú némaságukkal is együttérzésüket fejezték ki. Külön megköszönöm a helyi plébánia vezetőinek és az iskola igazgatójának, hogy a vészterhes időszakban személyes látogatásaikkal - mely nagy bátorságot igényelt - példát mutattak együttérzésből és emberségből.

         Fájdalommal és szeretettel őrzöm emléketeket a család nevében.

                                     

                            Fiatok:Feri

Templom és a Kálvária története 1950-től

A templom történetének 1950 után utáni eseményei 1967-ig nehezen követhetők. Írásos anyag hiányában csak a szájhagyomány adhat eléggé bizonytalan útmutatást Mindenesetre az egyházakkal szembeni akkori „barátságtalan” politikai hangulat és a szűkös anyagi források, csak a legszükségesebb állagmegóvásokat tették lehetővé. 

A templom, a torony mögötti folyosó, az efölötti emeleti helységek és az oratórium 1989-ig egyházmegyei használatban volt. A hitélet, a közösségi élet töretlen maradt,

A plébániához tartozó települések hívői 1967 őszén énekkart alakítottak. Nagyon sikeresek lehettek, mert még a szomszédos megyék egyházi rendezvényeire is meghívták őket. Az utódok részére feljegyezték az alapító tagok neveit.  

Szoprán: Galambosi Márta, Galambosi Imréné, Borsos Istvánné, Bránát Rózsa, Tanai Lászlóné, Kövesi Lászlóné, Molnár Ferencné, Mészáros Gyuláné, Király Józsefné, Zalavári Ferencné, Herczeg Tiborné, Szabó Józsefné, Zsidi Imréné, Dénes Józsefné.

Alt: Dala Jánosné, Gyergyák Erzsébet, Hosszu Ilonka, Katona Jánosné, Molnár Margit, Márkus Rozália, Sándor Zsigmondné

Tenor: Éder József, Porpáczy Béla, Galambosi Imre kántor, Darázs József, Sándor Zsigmond, Horváth Rudolf, Zabb Géza, Gehér János

Basszus: Porpáczy Lajos, Molnár Ferenc, Varga Lajos

A plébániához tartozó személyek havi fizetése 1968ban a következően alakult  

-plébános1.200.- Ft.

-káplán 350.-Ft. készpénz, + 800.- Ft. tartásdíj

-kántor 500.- Ft.

-sekrestyés 300.-Ft.

Ehhez még az államtól a plébános és a káplán 475-475.-Ft. illetményt kapott.

Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség 1969-ben teljes körű feltáró rekonstrukciót, tatarozást végzett a kegykápolnán. A munkálatokról dr. Valter Ilona régész a Műemlékvédelem című szakmai folyóirat 18. számában részletesen beszámolt. A feltárás szerint a kápolna a XIII szd. elején épült román stílusban. Megerősítették az alapot, a barokkos ráépítéseket megszüntették. Újra vakolták és festették az épületet kicserélték a tetőt.. 

A Műemlékvédelem 18. folyóiratban megjelent fénykép az 1969 évi rekonstrukcióról.

Megkönnyítve a harangozó munkáját, 1969-ben villamosították a harangot. A szerelést a balatonkeresztúri templomban látottak alapján Zalavári Ferenc ezermester villany és vízvezeték szerelő végezte el, munkadíj nélkül.    Ebben az évben épültek meg az OMF engedélyével a sándorházi lépcső melletti a garázsok   

1970-ben kerül bevezetésre a „szembe misézés”, a templom szentélyébe új oltárasztal kerül elhelyezésre.  A búcsújárók számának csökkenéséről panaszkodik az akkori plébános:”…a cigányok csaknem egészen elmaradtak. A csácsi vajda panaszkodott is (a nyakában lévő díszes lánccal, ami olyan mint a dékáni lánc), aki részt szokott venni a búcsúkon: a fiatalok már nem hallgatnak rá. Oda is beütött a tekintély válság.(HD 202 old)

A templomkertet 1970-ben Észak felé kibővítették, mintegy 2 ezer köbméter földet odaszállítva., majd több sorban fenyőfákkal körbeültették. A Rózsafüzér Társulat pénzmaradványából 10 darab pihenő padot is elhelyeztek a templom körül. Ősszel felújították a Kálvária kápolnát  

A História Domus 1971-ben került elő.  Ez a könyv a rendház történelem könyve A rendház bezárása után 1950-ben adta át Károly Barnabás atya egy nemeshetési személynek megőrzésre. A több mint 3 kg súlyú méretes könyvet előtte a szerzetesek rejtegették évekig az akkori politikai rendőrség elöl.  

1976-77-ben a búcsújárók részére illemhelyet alakítottak ki és vízcsapot vezettek ki a templomkertbe.  

1979-ben elektromos fűtést szereltek a templom padjaiba. 

1980-ban egy 420 kilogrammos harangot rendelt az egyházközség Gombos Lajos őrbottyáni harangöntő mestertől.

1981-82-ben sor kerül a templom kifestésére. Felújítják a harang villamosítását. 

1983-ba megérkezik az új harang. A 415 kg.-.s súlya ellenére is ez csak a kisebbik lesz a már meglevő több mint hétmázsás testvérénél. Így ismét két harang lakik a búcsúszentlászlói templom 48 méter magas tornyában. A torony 1987-ben órát is kap. Jó szemű emberek több száz méterről, négy irányból is megnézhetik a pontos időt.

 A szerzetesek 1989 március 25.-e (a rend működésének újra engedélyezése)után, csak szeptember 8.-án (Kisboldogasszony napján) vették ünnepélyesen birtokukba azaddig az egyházmegye által kezelt épületet. Az újrainduláskor P.Horváth Albin, P Cigány Emánuel és két segítő testvér, Barabás Jób és Lökkös Nárcisz kezdték meg a szerzetesi életet(P. Rácz Piusz) 

2000. október 1-től 2002 december 31.-ig a plébániát és a kolostort P. Fejes Antal vezette. 2003 január 1.-vel a ferencesek lemondtak tulajdon jogukról az egyházközség javára. Azóta a plébánia ismét a veszprémi egyházmegyéhez tartozik.

A RENDHÁZFŐNÖKÖK NEVEI 1694-2003-IG P. Rácz Piusz kutatásaiból

Aki hiteles történettel, esetleg fényképpel, dokumentummal rendelkezik a templom és a kálvária történetéről, kérem jelezze!

.

A templombelső a magyarországi barokk egyházi építészet remekművei közé tartozik.

 Egyszerű alaprajzú, egy hajóra és a színpadszerűen megjelenő szentélyre   osztott. A karzat  a főbejárat felett van, kiváló akusztikát biztosítva az ott elhelyezett orgonának.

Fogáné Galambosi Éva kántor fotója
Az orgonát 1971-ben a régiből alakították át.

A hívők a hajó bármely pontjáról jól láthatóan nyomon tudják követni a szentmise lefolyását. Az építészeti elgondolások kiváló összhangba lettek hozva a festészet, szobrászat meglepő, csodás elemeivel. A szobrok és faragványok, az oltárok nagy részét a szerzetesek készítették. Az elmúlt 300 évben az oltárok és a díszes szószék  többször is felújításra került.

Dr. Vass Alberik Sándor

Az oltárok és a szószék részletes leírását, az azok mellett látható fényképeket, a búcsúszentlászlói kötődésű bencés szerzetes pap, Dr. Vass Alberik Sándor esperes  (1932-1967 között a tihanyi apátság plébánosa volt)   fogalmazta meg 1962-63-ban.  Az összeállított anyagot unokaöccse, a kiváló kézügyességgel megáldott, szintén helybeli ifjabb Vass Pál írta le. Napjainkban is ezek a keretbe foglalt, üveg alatt elhelyezett, kissé megfakult, fényképpel illusztrált leírások adnak szakszerű útmutatást az érdeklődőknek. 

A templom részletes külső és belső építészeti (műemléki) leírását Kostyál László:  muzeológus (Zalaegerszeg Göcsej Múzeum) Szent László barokk búcsújáró temploma zalában című munkája tartalmazza.

Az alábbi rövid leírásokat, bemutatásokat az Ő szakszerű munkáikból gyűjtöttem ki! 

A főoltárt(  az Zichy család építette, 1734-ben szentelték fel. A korai barok oltár -építészet egyik legszebb példája. Az antik formákat felidéző, korinthoszi oszlopfőkön nyugvó, előreugró párkányzatú oltár a szentély teljes hátsó falát betölti. Felső részén, mintegy megkoronázva az egész építményt, a Szentháromság jelképei -a Galamb, az Atya és a Kereszt látható. Alatta ovális keretben Mária menybevitelét ábrázoló festmény. Középen a címer dekorációban a máltai jellegű kereszt és a fordított horgony az adományozó Zichy családra utal. A felső teret balról és jobbról Szent Ferenc és a rend által kiemelten tisztelt Szent Antal szobrai zárják le. 

A főoltáron lévő tabernákulum

A párkányzat alatt, a márvány mintázatú oszlopok között Szent Gergely pápa, Szent Ágoston püspök, Szent Ambrus püspök és Szent Jeromos szerzetes életnagyságú szobrai őrködnek. A nagy oltárképen a szigorú tekintetű László király ül trónján, két oldalán a négy sarkalatos erény jelképeit tartó (mértékletesség-kancsó; lelki erősség-buzogány; okosság-kígyó; igazság-mérleg) női alak. Előtte a kanizsai török pasa térdel, aki a monda szerint a kegykápolnában gyógyult meg, majd felvette a keresztény hitet. A vitézi öltözetben mellette álló alak Kovács Illés hadifogoly, aki segített a pasának a kápolna megtalálásában. Az oszloptartó lábazatok(amelyeken ferences szenteket ábrázoló domborművek láthatok) által alkotott beugrásban van elhelyezve a régi miséző asztal , a tabernákulummal.                   

A szentély főoltárán  kívül a hajórészben nyolc kis-oltár van felállítva.  A mellékoltárok a boltozatot tartó pillérek között helyezkednek el, mélység nélküli kápolnaként.

Nepomuki Szent János oltárát(  a gyónási titkot halálában is megőrző mártírról   nevezték el. 
Fent a törökverő Kapisztrán  Szent János festménye, jobbról Keresztelő Szent János, balról Szent János evangélista(az Ő emlékére  történik a december 27-i étel és bor szentelés)szobrai díszelegnek. Ők négyen a hajdani rendház védőszentjei voltak. 
























 A Szent Antal oltár nagy képén a Szűzanya nyújtja a kis Jézust a Szent felé, aki tanítói székét ajánlja fel Máriának. A kép mellett Szent Pál és Szent Ferenc szobrai állnak.  Felső képen az "Angyali üdvözlet" látható, agilai Nagy Szent Terézia és Szent Ágota szobraival.

A Szeplőtelen fogantatás oltárképe  a Jelenések  Könyve  12/1 fejezet gondolatait  fejezi ki. Az apostol látomásában egy áldott állapotban lévő asszonyt lát az égen , akit nagy fényözön vesz körül. A kép mellett Szűz Mária szüleinek, Szent Joakimnak és Szent Annának a szobrai. A felső képen Szent Ilona látható. A párkányon az Atya és Fiú Isten  szobra. Az oltár csúcsán két angyal Mária nevének monogramját tartja.

A Szent-család oltár, az oltárleírás szerzője szerint a templom legbarokkabb oltára. Középen a kis Jézust vezetik szülei, az arcokról boldogság sugárzik. Két oldalt az oszlopok között, Keresztelő Szent János szüleinek, Zakariásnak és Erzsébetnek a szobrai. Az oltár felső részen Szent Katalin és Szent Borbála szobrai. Az angyal alakok között jelen van Gábor főangyal   is. 

Szent Ferenc oltárát Széchenyi György, a ferences "kordaviselők" rektora építette az 1720-s években. Művészien megalkotott oltárképén Szent Ferenc a barlangban térdelve imádkozik, előtte a Szentírás és koponya. A festmény mellett Szent István és Szent László királyok szobra. A párkányon Szent Bonaventura és Boldog Duns Scott János ferences hittudósok szobrai. Legfölül két imádkozó angyal között Mária neve. 

 



 







Szent Anna tiszteletére emelt oltárképen  kis Máriát tanítják szülei. Felettük galamb jelképében a Szentlélek. Az oltár két oldalán Szent Dorottya és Szent Katalin szobrai. Az oltár feletti ablakban Szent Imre herceg szobra áll. Ezen az oltáron őrzik 1836-tól Szent  Vitalis vértanú testét.                                                                                                                                      





















Szent Borbálát a Várkatonák és tüzérek védőszentjeként tisztelik. Édesatyja magas vártoronyba záratta, ahonnan csodás módon megszabadult. Atyja saját kezével végezte ki Keresztény hitéért. Mellette pogány pap és hadi nép. A kép mellett Árpádházi Szent Erzsébet és Szent Apollonia vértanú szobra, A felső részben Szent Vendel a pásztorok védőszentje és Szent Margit vértanú. Oltárát a Dessewffy-Babocsay-Dortstadti regiment(ezred) állíttatta.   

A Lourdesi Szűzanya oltár(kép) a Szűzanya 1858 évi megjelenésének állít emléket.  A legfiatalabb oltár, a XIX. szd. végén épült, az egyetlen nem barokk oltár.A szobrot Rungát József tiroli szobrász készítette, P. Déry Egyed házfőnöksége (1893-1909) idején. Kostyál László zalaegerszegi régész - történész szerint az oltár 1894-ben készült helyén   bejárati ajtó volt, ennek megszüntetése után épült az oltár.                
                                    














A kegykápolnába a főoltárt  megkerülve, az mögött lehet bejutni.Ez az átjáró  a templom építésekor, utólag lett kialakítva. Eredeti masszív külső ajtaja  csak jeles események alkalmával kerül megnyitásra. Belső berendezése a csodálatos kis oltárral   együtt, utólag, szintén a barokk művészet jegyében lett kialakítva.                 

A kápolna külső bejárat

                                                   

Szent László szobor

Valamikor a Loretto-i litánia több könyörgésének szobra volt a kegyoltáron, ma csak kettő van: Frigynek szent szekrénye és Mennyország ajtaja. 1901-be a renováláskor eltűntek. Ezért a mennyezetre került festmény formájában a Loretto-i litánia több könyörgése." írja Dr Vass Alberik Sándor. Jelenlegi formáját az 1936 évi felújításkor kapta meg. Oltárán a Mennyek királynéjának szobra áll, karján a kis Jézussal, baljában a királynői jogarral. Az oltár fölötti freskón  Boldog Scott János és Siennai Szent Bernardin képe látható. Bal oldalon a nagy kereszt, alatta a Fájdalmas Anya  szobra, jobbra Szent László szobra   helyezkedik el.                                                                                        

Mennyezetének donga boltozata valószínűleg valamelyik természeti csapást követően, eléggé szakszerűtlenül, keresztgerendás sík mennyezetként lett  helyreállítva, melyet freskóval díszítettek.

A Fájdalmas Anya szobra

A mennyezeti freskó 

    

A sekrestye folyosó, balról a gyóntató fülkék ajtajai

A rendház zárt kis belső udvarral a templom északi oldalához támaszkodva,    helyezkedik el. Valamivel később kezdték meg az építését mint a templomét, így az átadására is csak 1736-ban került sor. A ferences rend magyarországi megszüntetése után a kolostorba a Fővárosi Szociális Otthon költözött. A rendházból a parókia és sekrestyei rész a templomhoz lett csatolva. 

A templom főbejáratával szemben kialakított parkban áll Szabolcs Péter: Szent Flórián szobra 

Flórián-napi koszorúzás 

Őt  a  tűzoltók védőszentjeként is tisztelik. Flórián napon alkalmanként itt is tartanak megemlékezést.

A Szentháromság szobor

A főbejárattól jobbra álló Szentháromság szobrot   a Nemessándorházán lakó özv. Herczeg Imréné szül. Ábrahám Eleonóra állíttatta 1942-ben.

A Kálvária, előtte a forrás.

  Kálvária dombot mint a vízi világból kiemelkedő földdarabot, régtől fogva temetkezési helynek használták Hetés falu lakói, sőt már akkor Kálváriának nevezték (Sándor Gyula). 1811-től a ferencesek is itt helyezték örök nyugalomba elhunyt testvéreiket 1900.-ig, miután a templom alatti kriptát bezárták. A  domb tetején álló impozáns kis kápolna barokk stílusban, 1750 körül épült, a templom és  a kolostor építéséből megmaradt anyagokból. Szabadon álló, egyhajós, félköríves szentélyzáródású kápolna, a szentély felől kontyolt nyeregtetővel. oromfalas, huszártornyos Ny-i homlokzaton kőkeretes, kovácsoltvas kapuval, felette ovális ablakkal. Hajója csehsüveg boltozatos , szentélye negyedgömb boltozatú. .A legenda szerint a kápolna alatt kripta  (nagy kőkoporsó) van, egy magas rangú személy földi maradványaival(67.).  A domb aljában fakadó forráshoz a szájhagyomány több csodás gyógyulást is fűz. Szent László kútjának nevezik. A forrást 1852-ben körbefalazták, jelenlegi formáját a 2003-as felújításkor kapta meg.  A dombtetőn álló kápolnát körülölelő 14 stációt 1914-ben építették meg.

Szent László Egyháza réges régi búcsújáró hely. Jelenleg két búcsút tartásra van jogosultsága a plébániának, szeptember második és negyedik vasárnapján. Az előbbi a Mária névnaphoz kapcsolódik, az utóbbi a   Fogolykiváltó Boldogasszony búcsú. Régebben csaknem havi rendszerességgel voltak a búcsúk, igaz akkor vallásosabbak voltak az emberek. A nehézkes közlekedés ellenére, több száz kilométerről is jöttek a zarándokok, lovas kocsikkal, gyalog, később külön vonatokkal és buszokkal. A Protocolum 1948 évi feljegyzésében tíz búcsúnapot sorol fel a Historia Domus 160-161. oldalán:1./Fájdalmas péntek;Régi nevén „újholdvasárnapi búcsú”, a török időkre nyúlik vissza. A ”Kordaviselők” más néven „Szent Ferenc egyesülete” ezen a napon tartotta gyűléseit. II József király 1786-ban eltörölte ezen intézményt, így a búcsúk lassan átkerültek a nagyböjti vasárnapokra. Napjainkban már nem tartják. 2./Áldozó csütörtök; Nagyon régi búcsú. Nyoma van már 1713-ban. A tavaszi ill. nyári búcsúk megnyitójaként tartották számon.   3./Jézus Szíve vasárnap(Úrnap nyolcada utáni vasárnap)Körmenet van Oltáriszentséggel. P. Horváth Domonkos kezdeményezte a kiveszőfélben lévő Szent László búcsú pótlására.  4./Szent László napja(július utolsó vasárnapja) A legősibb és legjellegzetesebb búcsúja a kegyhelynek. Már 1552 körül nyoma van. Bucsuszentlászló ugyanis közvetlen a török-világ előtt, mint Szent László kegyhely szerepel sajátos legendákkal és csodákkal. ; 5./Porciunkula napja(aug.2.) ???; 6./Nagyboldogasszony ünnepe(aug.18)Régi búcsú. Vasvár erősen befolyásolja. Délvidéki népek búcsúja.; 7./Kisboldogasszony ünnepe(szept.8.)Régi búcsú, újabban lanyhulni kezdett.; 8./Mária nevenapja Jelen idők legnépesebb búcsúja; 9./Fogolykiváltó Boldogasszony(szeptember negyedik vasárnapja) Régi hagyományok felújítása. Bár a kegyhely történetében közismert volt ennek a búcsúnak létjogosultsága(Kanizsai rab imája, egerszegi fogolytáborok kérelme a kegyhely vezetőségéhez a XVIII század elején) szélesebb körben csak 1948-ban terjedt el.; 10./Magyarok Nagyasszonya(okt. 8.)...tulajdonképpen a kegyszobor búcsúja, mely a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja.

Forrásmunkák: Az idézetek és hivatkozások lábjegyzetei külön vannak tárolva.

*Protocolum(Historia Domus) A búcsúszentlászlói ferences rendház  naplója

*dr. Vass Alberik Sándor: Keretezett szószék és oltárleírások a templomban   

*Kostyál László: Szent László barokk búcsújáró temploma zalában

*Tomka Miklós-Révai Edit: Papok, férfi szerzetesek apácák.

*P. Rácz Piusz: A ferencesek történetéből(Ferences könyvek 2009)

*dr. Valter Ilona: A búcsúszentlászlói r.k. (volt ferences) templom helyreállítása

*Sándor Gyula: Nemessándorháza története

*P. Rácz Piusz: Ferencesek az ország nyugati részén
*P. Takács J. Ince O.M.F - Pfeiffer János: Szent Ferenc fiai a Veszprémi Egyházmegyében 
                                                                        a 17-18. században