4. oldal A település története

Helytörténet

Földrajzi adottságainak köszönhetően régóta lakott hely. A mocsaras völgyben az évnek csak rövid időszakaiban lehetett csónak nélkül közlekedni. A lápos területből akkoriban két dombocska emelkedett ki, az egyiken ma a templom, a másikon a Kálvária áll. A vizenyős völgy itt szűkült össze annyira, hogy természetes révátkelőt biztosított a közlekedéshez. Egy másik átkelő is létezett, ez az előbbitől délre, kb. másfél kilométerre, Vaskapu(a honfoglalás utáni gyepűrendszerre utaló név) pusztánál.Első írásos említése egy 1270-ből származó oklevélben történik Szent Laduzló néven, és mint Pölöske várához tartozó helységet jelöli meg. Akkor már állhatott a 

nagyobbik dombon a Szent László tisztele-

tére épített, ma is meglévő , román stílusú kápolna.

Ezt követően több mint 400 évig nem találunk említést a faluról. A mocsaras bozótban megbúvó kis településnek katonai jelentősége nem volt, kirabolni sem volt érdemes, nem volt mit elvinni, így keveset háborgatták. 1534-ben a Keszthelyre betörő török hadak elöl, az ottani ferences szerzetesek több szobrot és könyvet is ide menekítettek.

1694-ben Széchenyi Pál Veszprém püspöke a keszthelyi Ferences Rendre bízta a kis kegykápolna gondozását, amit addig a környéken élő remeték láttak el. A testvérek 1700-tól egyházi anyakönyvet vezettek, 1720-tól pedig a plébániai teendőket is ellátták. 

1714-ben álltak neki a templom építésének, amelyet 1734-ben szenteltek fel. Rendházuk felépítését 1736-ba fejezték be. A templom egytornyú, a rendház felőli oldalon épült. Érdekessége, hogy meghosszabbítását nem építették hajóként a templomba. hanem folyosó-szerűen gyóntató fülkéket és sekrestyét alakítottak ki. 
A falu neve többször is változott. Az 1792-ben készült Zala megye (kőnyomatos)térképen templommal bíró faluként jelölik Sz. László Egyháza néven, a mocsaras terület keleti oldalán. A környező települések(Hetés, Sz. Tamás, Butsa, Sándorháza, Vaskapu) ölelésében helyezkedett el, központi szerepe a következő években alakul ki. Találkozni lehet még Barátszentlászló, Egyházas-Szentlászló elnevezéssel is.  Jelenlegi nevét 1877-től viseli.

A ferences rend 1950-es megszüntetésével a kolostort a Fővárosi szociális Otthon használja(kép). Az épületegyüttest a műemlékvédelmi előírások figyelembe vételével gondozza, szépen karbantartja.

A templomtól délre eső dombocskát régtől kedve temetőnek is használták. Az ide érkező ferencesek is hosszú időn keresztül ide temetkeztek. Ők emelték a domb tetején álló aprócska kápolnát a rendház építésének befejezése után. Azóta a hely neve, Kálvária domb. A kápolnát körülölelő stációk másfél évszázaddal később, 1914-ben készültek el.  Az alatta fakadó forrást 1852-be kifalazták, és Szent László kútjának nevezték el. A kellemes ízű, sokféle ásványi anyagot tartalmazó vízhez a szájhagyomány több csodás gyógyulást fűz.

Az építkezés megkezdésekor a domb és a környező földterületek a hetési és sándorházi nemes falvak birtokában voltak, amelyek 1717-ben és 1719-ben juttattak a rend birtokába..Részlet a hetésiek ajándékozó birtokleveléből: Keresztény kötelességeinktől viseltetvén, hogy a mindenható Úr Istennek dicsősége a gyakran említett Szent Szerzet által inkább terjedjen: ugyanazon csodálatos szent helyet buzgón látogató, Istennek, Boldogságos Szent Szűznek és Szent László királynak tett és teendő fogadások végbe-vitelére, a sok számú keresztényeknek vigasztalásuk legyen…adjuk ezen kezünk Kereszt vonyásunkkal és Fő Szolgabíró Uram pöcsétjével megerősített levelünket. 
A község a "fundamentum" nélküliség jó példája volt, hiszen több falu találkozásán kezdett kialakulni, kiépülni. Ez az állapot csak 1931-ben szűnt meg, amikor Bucsuszentlászló önálló határt kapott. 
A falu, a templomépítés időszakában a sándorházi vásártér környékén, a mai Arany János és Kossuth utca kereszteződésének környékén helyezkedett el. 

A jelenleg is ott álló kőkereszt abból az időből származik. Itt épült meg az első iskola is. Kezdetben a ferences szerzetesek, majd kántortanítók oktattak benne, és működtették 1929-ig. Több mint 150 éves fennállás után költözött át a mai helyén álló új, emeletes iskolába. A megüresedett régi iskolaépületben a csendőrség alakított ki laktanyát.
 
A ferencesek vezette építkezés jelentős munkáskéz igénye, később a kolostor működtetéséhez szükséges szakképzett személyzet betelepülése indította meg az aprócska falu fejlődését. Alig száz év múlva ez már olyan mértékben fejlődött, hogy az itt élő iparosok és kereskedők, a messze környék gazdasági igényeit is kitudták elégíteni. A rendelkezésre álló adatok szerint 1748-ban az itt lakó 31 család 160 fős lélekszámot adott. A 1750-es  összeírásban ezek közül 19 űzött valamilyen ipart. Volt közöttük 3 szűcs, 2-2 takács, varga, szabó kádár borbély mészáros, 1-1 bognár, csizmadia, kovács, kőfaragó, valamint 5 özvegy. Mindössze három család volt zsellér.

Földműveléssel, állattenyésztéssel –éppen a földterületek hiánya miatt-, a későbbiekben is csak néhányan foglalkoztak. Ez az „iparos-kereskedő falu” jelleg az 1970-s évek végéig, a falu városi asszimilációjáig megmaradt.

1757-ben 54 családban már 370 lelket jegyeznek Házuk helyéért a hetési és sándorházi nemes falvaknak árendát fizettek.

1770-ben már 80 család lakott itt, 392 lélekkel. Ebből 10-10 szabó és csizmadia, 7 varga, 5 takács, 4 szűrszabó, 3-3 kovács, kalapos, és zsidó kereskedő, 2-2 kádár és seborvos, 1-1 lakatos pék kőfaragó és zsidó szűcs. Földesúri bérlő(árendás) volt két család, mégpedig 1-1 pálinkafőző és kocsmáros.
1819-ben 459 fő a lakosok száma. Az összeírás szerint 44 iparos, 14 a nemesek szolgája, 101 zsellér és kertész (Ők főleg a kolostor szolgálatában álltak). A többi lakos nemesi család tagja.
1832-ben 59 zsidó lakóst említenek. Lélekszámuk a falu fejlődésével arányosan emelkedik, elősegítve annak ipari és gazdasági és szellemi fejlődését. A későbbiekben imaházat(zsinagógát) és saját iskolát is építenek kántortanítói lakással, a mai Faluház helyén.
Az előzőekben felsorolt számadatokban lehetnek pontatlanságok, mivel azok főleg adóösszeírásokból származnak, és már akkor is voltak kiskapuk…is.

1864-68 között megépül a Nagykanizsát Szombathellyel(újságcikk kivonat)  összekötő vasútvonal. 
 Személyszállításra  alkalmas vasútállomás 1873-ban kerül átadásra, ekkor állt meg először a "fekete paripa". Az áruszállítás megindítására az állomást bővíteni kellett. Erre1890-ben került sor, miután a Császári és Királyi Déli Vaspálya Társaság 355 négyzetöl rétet vásárolt a ferencesektől, 245 forintért, 1889 június 5.-én. Ez, valamint a körjegyzői székhely felállítása, postahivatal létesítése és nem utolsó sorban a már 150 éve működő plébánia hivatal, a környező falvak közigazgatási és gazdasági központjává tette Búcsúszentlászlót. Történt ez annak ellenére, hogy a közelben fekvő megyeszékhely, Zalaegerszeg, gazdasága és kereskedelme akkoriban indult jelentős fejlődésnek. Felsorolni is sok azon szakmák, iparágak, foglalkozások számát, amelyeket az-időben a faluban meglehetett találni. Ezek a következők: takács, csizmadia, varga, asztalos, kovács, kádár, bádogos, szabó, kalapos pék, szíjártó, mézeskalácsos, gyertyaöntő, kötélverő, ács, kőműves, kesztyűs, molnár( két gőzmalom is volt egy-időben), mészáros, lakatos, borbély, orvos. (A felsorolt szakmák jó részének művelőit még az 1970-s években is meglehetett találni.) A takácsok és csizmadiák akkora létszámban voltak, hogy külön céhük és a templomban külön zászlójuk volt.

Ezen időben fejezték be a környék mocsarainak lecsapolását a Szévíz csatorna kiépítésével. Ezzel újabb területeket tudtak bevonni az építkezésekbe és javultak a közlekedési feltételek

1875-ben önkéntes tűzoltó egylet alakult, felszerelésüket, ruházatukat a falu iparosai biztosították. Elsősorban a tűzoltás veszélyes munkáját végezték, amire sajnos gyakran szükség volt a sok zsúpfedeles ház és a füstös konyhák miatt. Az egylet nevéhez fűződik sok kulturális megmozdulás, színdarabok előadása(kép), táncmulatságok szervezése, tűzoltó versenyek rendezése.
Búcsúszentlászlón az 1920-as évek elejétől kőrjegyzőség működött. A ferences barátok feljegyzése szerint 1924 június 23.-án Toppler György főjegyző 40 éves jegyzői jubileumát ünnepelték, amelyen megjelent a főpolgármester, a főszolgabíró, később pedig az alispán is  

1928-ban körorvosi és körállatorvosi állást szervezek a faluban, a ’30-a évek elején pedig gyógyszertár létesült.
1931-ben id. Katona József elnöklete mellett 60 fővel iparoskört alapítottak, amely 1948-ig működött. Címerrel ellátott díszes zászlójuk eléggé el nem ítélhető módon tűnt el a ’90-es években.
1932-ben majdnem óvodája is lett a falunak. Egy Paulovics nevű család 17 kat. hold földterületet hagyott a falura, ha apácák által felügyelet óvodát épített. Az építkezésre sajnos (a világgazdasági váltság közepén) nem sikerült pénzt szerezni, a község az illetéktől félve az örökséget át sem vette.

A tömegközlekedés bővülése, Zalaegerszeg és Nagykanizsa nagyarányú iparosítása, az ipari tömegcikk termelés felfutása, az államosítás, téeszesítés egyre jobban változtatta meg a község arculatát, lakóinak életét. A helybeli iparosok iparaikat feladva a biztosabb megélhetés reményével a városokban váltak bérmunkásokká. Az ezred fordulóra pedig csak néhány, építkezéssel, épületgépészettel kapcsolatos szakma végzője képviseli a hajdani „iparos” falut.
Búcsúszentlászló -neve is erről szól-, híres búcsújáróhely volt már a kezdetektől. Napjainkban két búcsú kerül megtartásra évente (régebben hét is volt), mindkettő szeptemberben. A búcsúkról részletesebben a "A barokk templom és a Kálvária  története" című oldalon.

Ennyit a régmúltról, a közelebbi múlt és a jelen egy külön történet.







  


Forrásmunkák: 
*ifj. Katona József: Szülőföldem Bucsuszentlászló (Helyben 1978 Kézirat)
   A szerző köszönetet mond Koronc László esperes-plébános úrnak, és Dr.Simonffy Emil levéltári igazgató   úrnak a  visszaemlékezés megírásához nyújtott segítségért. 
*Konrád Rudolf: Szülőföldem (1994 Kézirat)
*Gorisek Dóra: Szent Laduzlótól Bucsuszentlászlóig (2004 Szakdolgozat)
*P. Mihocsek Miklós házfőnök, plébános: Bucsuszentlászló 250 éves multja ( 1944)
*PROTOCOLUM VENERABILIS CONVENTUS S.REGIS LADISLAI másnéven Historia Domus (a rendház történetét nyilvántartó könyv)

Ha valakinek szóbeli emlékei, fényképei, a korral foglalkozó és a faluval kapcsolatos dokumentumai vannak az 1940-s évek végétől napjainkig Búcsúszentlászlóról, nagyon kérem jelezze valamilyen módon, hogy feltudjam keresni! Előre is köszönöm!