2. oldal Búcsúszentlászló intézményei

4. oldal Búcsúszentlászló története

bollalajosjanos@t-online.hu email címen!

Előszó helyett

 Egy település kialakulásának megvannak a sajátos feltételei – megfelelő vízellátás, kedvező éghajlati tényezők, a megközelíthetőség, védhetőség stb. Ha ezek összességében kedvezőek, akkor egyre több ember épít valamilyen lakóházat, kezd valamilyen megélhetést biztosító munkába. A lelkiek megfelelő gondozása érdekében pedig a közösség előbb-utóbb Istennek is épít egy házat. Összefoglalva: először kialakul egy település, azután lesz temploma.

Búcsúszentlászlóval az események fordítva indultak… Volt egy nagyon régi –a szájhagyomány szerint csodatévő- kápolnája, ehhez ferences barátok építettek egy templomot, majd egy kolostort. A csodatévő hely pedig egyre több látogatót vonzott.  Ezért aztán egyre több kereskedő, iparos telepedett meg a mocsárvilágot szegélyező domboldalakon. Ez a lakóközösség pedig, néhány évtized alatt a környék köz-és egyház igazgatási, ipari, gazdasági és kereskedelmi központjává fejlődőt.

 A teleülés címerét Orbán Ildikó zalaegerszegi

 grafikusművész készítette.

A Falu zászlóval együtt 2000. május 20.-án lett átadva.

A történelmi múlton nem csak elmélkedni szükséges, meg kell azt ismerni…Jókai Mór hallhatatlan mondata napjainkra már közhelynek tűnik, de igaz. Ismerjük meg mi is múltunkat, lássuk jelenünket a következő oldalakon.

A település elhelyezkedése

Zala megyei település, Zalaegerszegtől DK.-i irányban, a várostól 14-15 km-re, a Nagykanizsa-Szombathely közötti vasútvonal mellett, a Szévíz csatorna völgyében található.
Területe: 154 he.; Lakóinak száma: 878 fő; Lakások száma:289 db.(1) 

 A település neve, és írásaTörténelme folyamán falut több néven is említették. Az 1792-ben készült Zala megye (kőnyomatos)térképen templommal bíró faluként jelölik Sz. László Egyháza néven, a mocsaras terület keleti oldalán. Találkozni lehet még Barátszentlászló,(2) Egyházas-Szentlászló (3) elnevezéssel is.  Jelenlegi nevét 1877-től viseli.Búcsúszentlászló vagy Bucsuszentlászló. Mindkettő írásmód (az u betűk ékezettel vagy azok nélkül) elfogadott és alkalmazott.

Szent László király szobor
az ausztriai
Németújvár(Güssing)
 ferences templomának
 oltáráról.

Szent László király hermája
a Győri Székesegyházban 

A település névadójáról

Szent László király élt kb.1040-től 1095. június 27.-ig, Magyarország királya 1077-től. Nevéhez fűződik a feudális állam megszilárdítása, a belső pártharcok megszüntetése, a kun és úz (oguzi, esetleg besenyő) törzsek betöréseinek felszámolása. Megszilárdítja a kereszténységet, mint állam vallást. Sok püspökséget és templomot alapít a Boldogságos Szűz tiszteletére. Nagyváradon, az általa alapított templomban helyezték örök nyugalomba. Uralkodása alatt emelték a szentek sorába első királyunkat, Istvánt és annak fiát Imre herceget, valamint a mártírhalált halt Gellért püspököt. Őt magát, III Celestin pápa, 1192-ben iktatta a szentek sorába.

Hermája a magyar-országi gótika értékes emléke, a győri székes-egyházban van elhelyezve 1619-től. Emlékét több monda és legenda őrzi. Legismertebb a kun támadók által elrabolt magyar lány párviadalban történő kiszabadításának története. László királyt a nyugati lovagi eszméket jóval megelőző "lovag-királynak" tekinthetjük. Bár harcos király volt, ellenségeivel szembeni viselkedését a nagylelkűség jellemezte (lásd.  Salamon király), csatáiban kerülte a felesleges vérontást.

Szobor  Pusztaszentlászló templomából

Szobor Búcsúszentlászló templomából

Helytörténet

Földrajzi adottságainak köszönhetően a mai Búcsúszentlászló környéke régóta lakott hely. Zala megyének csaknem a földrajzi közepén Észak-Dél irányba húzódó völgy Alibánfa-Alsónemesapáti-Búcsúszentlászló-Zalaszentmihály-Hahót-Nagykanizsa vonalban gyűjtötte és gyűjti ma is a domboldalakról leszaladó vizeket. A környező települések lakói - Hetés, Sándorháza, Szentandrás-, ezeknek az erdőkkel fedett, vizekkel körbevett domboknak a védelmében éltek gazdálkodtak. Megközelítésük az idegenek részéről szinte lehetetlen volt. Akkoriban a mocsaras bozótos völgyben az évnek csak rövid időszakaiban lehetett csónak nélkül közlekedni. Így aztán a legelszántabb török portyázó csapat, vagy a legkiéhezettebb végvári vitézek sem próbálkoztak rablással, sarcolással.

A lápos területből akkoriban két dombocska formájú sziget emelkedett ki. A nagyobbikon évszázadok óta egy aprócska kápolna  állt. Ezt a környék lakói az ősidőktől fogva Szent László szigetének nevezték, a kisebbiket a Kálvária névvel illették. A vizenyős völgy itt szűkült össze annyira, hogy természetes révátkelőt biztosított a közlekedéshez (egy másik átkelő is létezett, ez az előbbitől Délre, kb. két kilométerre, Kellénk  pusztánál).  A helynek, mint földrajzi területnek az első ismert említése egy 1270 -ből származó oklevélben történik Szent László néven. Az oklevél az elmúlt évszázad világégéseinek valamelyikén elveszett, de maradt fenn egy hivatalos másolat. Eszerint V. István király a hűtlenségben bűnös Miklós, Arnold ispán fia birtokát az akkori zalai főispánnak, Panych bánnak adományozza. A birtok adományok között szerepel Pylisue castrum (Pölöske vára), amihez tartozik: Terpen (Törpöny), Forcosyulesa (Farkasüllése), Scent Laduzlo (Szent László), Clynk(Kellénk), Hetes (Nemeshetés)(3/a).                                                                             Találkoztam kissé elrettentő "kutatási" eredménnyel is, az 1332-37 évi pápai tizedjegyzékre való hivatkozással amely szerint ez említi elsőként a falut Szent László Egyháza néven. Nem árt tudni, hogy ez az első országos összeírás Magyarország plébániáiról, a legrészletesebben pedig a nagyváradi egyházmegyével foglalkozik. Itt kerül említésre a Szent László egyház  - és nem Egyháza -, mint katolikus közösség. Erre szokták mondani, hogy nem árt az oldalt végigolvasni, és csak utána kiáltani Heurékát (mindent értek). 

Az "egyház" szó jelentésénél érdemes kissé elidőzni, ugyanis az egy szó még réges-rég,  jelzőként ragadt a ház-hoz. Az akkori jelentése szent volt, az egyház tehát szent házat jelentett.
Akkor már állt a nagyobbik dombon a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére épített, ma is meglévő, román stílusú kápolna.

Ezt követően több mint 200 évig nem találunk említést a mocsaras bozótban megbúvó kis településről. Katonai jelentősége nem volt, kirabolni sem volt érdemes, nem volt mit elvinni, így keveset háborgatták.  
1534-ben a Keszthelyre betörő török hadak elöl, az ottani ferences szerzetesek több szobrot és könyvet is ide menekítettek.

A főoltár festménye
a Kanizsai pasa csodás gyógyulásáról

1694-ben Széchenyi Pál Veszprém püspöke a keszthelyi Ferences Rendre bízta a kis kegykápolna gondozását, amit addig a környéken élő remeték láttak el. Az utolsót Fr, Fábri Józsefnek hívták  A testvérek 1700-tól egyházi anyakönyvet vezettek, 1720-tól pedig a plébániai teendőket ellátására is megbízást kaptak. 

A kápolna már akkor is jelentős búcsújáró és közismert csodatévő hely volt. Legismertebb. a kanizsai pasa esete, aki súlyos betegséggel küszködött. Egy nála raboskodó magyar vitézt küldött a kápolnát gondozó remetékhez, hogy imádkozzanak érte. A pasa meggyógyult, elzarándokolt ide és megkeresztelkedett. Pajzsát a kápolnának adományozta, amivel Kósa Jenő tartományfőnök 1770 körül még találkozott(8). A templom Szentéjében az oltár feletti hatalmas festményen ezt örökítette meg az alkotó. Valószínűleg az ilyen és hasonló események is motiválták  a szerzetet, amikor 1714-ben kápolna mellett megkezdték a templom építését. Az egytornyú épületet 1724-ben szentelték fel fel.  
A torony   a rendház felőli oldalon épült, a templom észak-nyugat sarkán. Érdekessége, hogy meghosszabbítását nem építették hajóként a templomba. hanem folyosó-szerűen gyóntató fülkéket és sekrestyét alakítottak ki.
A falunak még nem nevezhető néhány házacska, a templomépítés időszakában a sándorházi vásártér környékén, a mai Arany János és Kossuth utca kereszteződésének környékén helyezkedett el.    A jelenleg is ott álló kőkereszt alapja abból az időből származik.  

Rendházuk felépítését 1736-ba fejezték be.

Általam ismeretlen szerző légfelvétele

A ferences rend 1950-es megszüntetésével a kolostor legnagyobb részét a Fővárosi Szociális Otthon használja. Az épületegyüttest a műemlékvédelmi előírások figyelembe vételével gondozza, szépen karbantartja.

A templomtól délre eső dombocskát, a KÁLVÁRIÁT régtől kezdve temetőnek is használták. Az ide érkező ferencesek is, miután 1811-ben a templom alatti kripta megtelt, hosszú időn keresztül ide temetkeztek. Ők emelték a domb tetején álló aprócska kápolnát a rendház építésének befejezése után.   

A Kálvária domb, előtérben a Szt. László forrás.

A szociális otthon bejárata

A kápolnát félkörben körülölelő stációk másfél évszázaddal később, 1914-ben készültek el.     Sándor Gyula Nemessándorháza története című könyvéből tudjuk, hogy ezt a területet ( Kálvária dombot) már a török idők előtt is így nevezték, mint a hetésiek (Nemeshetés) temetkezési helyét. A könyvet különben ajánlom mindenki figyelmébe, sok érdekességet lehet megtudni belőle a falunk és a környéke  múltjáról!

A domb aljában  fakadó forrást 1852-be kifalazták, és Szent László kútjának nevezték el(4). A kellemes ízű, sokféle ásványi anyagot tartalmazó vízhez a szájhagyomány több csodás gyógyulást fűz.

Az építkezés megkezdésekor a domb és a környező földterületek a hetési és sándorházi nemes falvak birtokában voltak. 1718. augusztus 20.-án kilenc hetési nemes, Ákosházi Sárkány Gábor Zala vármegye főszolgabírája előtt a két dombot és annak  környékét a rendnek ajándékozta.    Részlet a hetésiek ajándékozó birtokleveléből: Keresztény kötelességeinktől viseltetvén, hogy a mindenható Úr Istennek dicsősége a gyakran említett Szent Szerzet által inkább terjedjen: ugyanazon csodálatos szent helyet buzgón látogató, Istennek, Boldogságos Szent Szűznek és Szent László királynak tett és teendő fogadások végbe-vitelére, a sok számú keresztényeknek vigasztalásuk legyen…adjuk ezen kezünk Kereszt vonyásunkkal és Fő Szolgabíró Uram pöcsétjével megerősített levelünket. (5)

A sándorháziak 1719. január 12.-én  is mondtak le az eddig használt "hidakon aluli területről" Foky Ferenc szolgabíró előtt( 6).  Ők is könnyen tették, hiszen  ennek a területnek sem volt mezőgazdasági értéke. 

A valamikori sándorházi vásártér

A szerzetesek kiirtották a bozótost, az akadékban lévő fákat kivágták, a tócsákat lecsapolták, kiszárították. Három új hidat is  vertek, ezek vezettek a sándorházi részre (Királyhida), a Kálvária dombra, és a mai Béke és Rákóczi  utcák dombjain épülő házakhoz(7).  A posványból rövid idő alatt egészséges kaszálókat és szántóföldeket teremtettek. Az így már hasznosítható területet a hetésiek szerették volna visszavenni. Komoly viszálykodások után az akkori házfőnöknek sikerült az átadást véglegesíteni. 

A mai Búcsúszentlászlónak, mint önálló településnek a története valahol itt kezdődik.

A templom felépítésével a búcsúk és a zarándokok száma is jelentősen megnövekedett, ami nem csak a rendháznak biztosított komoly pénzbevételt, hanem az idelátogatókat étellel, itallal, szállással kiszolgálóknak is. Egyre több kereskedő és iparos jött portékáit kínálni a búcsújáróknak, akik közül sokan a jó üzlet reményében le is telepedtek. Egyre több ház épült a Hetéshez és Sándorházához tartozó domboldalakon.

A község a "fundamentum" nélküliség jó példája volt, hiszen több falu találkozásán kezdett kialakulni, kiépülni. Ez az állapot csak 1927 után szűnt meg, amikor Bucsuszentlászló önálló határt kapott. Erről részletesebben később, a kronológiai sorrendnek megfelelően lehet majd olvasni.

A Kolarics ház napjainkban

Építkezések kezdődtek a mai Petőfi utca elején is Ebből az időből maradt ránk a, ma Kolarics háznak nevezett épület. Annak idején vendégfogadónak épült a nagyon szépen karbantartott, népi barokk stílusú épület.

A régi vendégfogadó a felújítás előtt

A ferencesek vezette építkezés, majd a templom és a rendház működése     indította meg az aprócska falu fejlődését. Alig száz év múlva ez már olyan mértékben fejlődött, hogy az itt élő iparosok és kereskedők, a messze környék gazdasági igényeit is kitudták elégíteni. A rendelkezésre álló adatok szerint 1748-ban az itt lakó 31 család 160 fős lélekszámot adott.  1750-ben az adóösszeíró Barát Sz. Lászlónak nevezi a falut és 35 nevet tüntet fel az adóíven, a hozzátartozókkal és szolgákkal együtt 200 fölötti lélekszámmal. Házuk helyéért a hetési és sándorházi nemes falvaknak árendát fizettek. Volt közöttük 3 szűcs, 2-2 takács, varga, szabó kádár borbély mészáros, 1-1 bognár, csizmadia, kovács, kőfaragó, valamint 5 özvegy. Mindössze három család volt zsellér.

Földműveléssel, állattenyésztéssel –éppen a földterületek hiánya miatt-, a későbbiekben is csak néhányan foglalkoztak. Ez az „iparos-kereskedő falu” jelleg az 1970-s évek végéig a falu, városi asszimilációjáig megmaradt.

1755-ben hetési nemesek temetkezési helyet adományoznak a falunak (a napjainkban is használt, részletesen lásd. a Látnivalók oldalon) az alábbi indokkal:   ...mint hogy semmi Temető Helyek nincsen, s a Tisztelendő Pátereknek igen alkalmatlan, leginkább télben az Holt Teste Sz. lászlórul hol Hetésben, hol Pölöskére, hol Sz. Andrásra késérni(8/a).  

1757-ben 54 családban már 370 lelket jegyeznek.  

Az 1760. évben készült adóösszeírásnak két érdekessége is van. Az összeíró komoly magyar érzelmű lehetett, mert a szokástól eltérően nem deákul, hanem magyarul írta be a foglalkozásokat. Vezeték nevek bonyolításával viszont nem   foglalkozott túl sokat, a legtöbb lakosnál a foglalkozás megnevezését írta be. Így a jegyzékben szerepel 6 Szabó nevű szabó, ebből egy szűrszabó, 3 Varga nevű varga, de hasonló egyezést találni a Takács, Lakatos, Kovács, Öveges, Borbél, Pintér nevek-szakmák megjelölésekor. Ma már nehéz eldönteni, hogy az adóbiztos felületes munkavégzésével, vagy a szakmákból kialakult vezetéknevek öröklésével van e dolgunk. Hasonlóakkat  a későbbiekben is láthatunk,  más feljegyzésekben Szerepel  Gombkötö, Harangozó, Katona, Bognár  is.

Ez egy hasonló folyamat volt mint a nemzetiségre utaló megkülönböztetések  kialakulása, a Német, Olasz, Török, Lengyel, Cseh, Tóth Orosz családnevek megjelenése.

A falut 1770-ben   Egyházas Sz. László névvel jelölik, már 80 család lakott itt, 392 lélekkel. Ebből az akkori rovatos összeírás szerint 67-en fizettek adót, 10-10 szabó és csizmadia, 7 varga, 5 takács, 4 szűrszabó, 3-3 kovács, kalapos, szíjjártó és zsidó kereskedő, 2-2 kádár és seborvos és festő, 1-1 lakatos, pék, kőfaragó, ács, kalapos, gombkötő, palafedő, viaszöntő, bognár és zsidó szűcs. Földesúri bérlő (árendás) volt két család, mégpedig 1-1 pálinkafőző és kocsmáros. Lakott a faluban még egy „megyei katona” aki szintén szerepelt az adóíven.

1819-ben a lakosok száma 359 főre apadt. Ennek oka II. Józsefnek az egyházak tevékenységét korlátozó rendeletei lehettek, amelyek jelentős mértékben csökkentették a búcsúk számát.Az összeírás szerint 24 fajta ipart, kereskedelmet vagy házalást végezett a településen 101 zsellér és kertész. 4-en  a  nemesek szolgái voltak, a többi lakos nemesi család tagja. A befizetett adó összege 256,24 Frt. volt.

1824 évi Rovatos adóösszeírásban 75 név szerepel   akik 61 házban laktak családjaikkal, szolgálóikkal. Az alábbi névsor betekintést a Búcsúszentlászló őslakosainak névjegyzékébe is.

Sípos János szijjártó, Saffer Mátyás szabó, Büki István ,Sipos Antal szitás, Hoffer István varga, Mikolecz Mátyás varga, Hoffer Mátyásné, Kenyeres Lászlóné bádos, Juhász János, Szabó Ferenc szűrszabó, Varga János varga, Izsák András üveges, Gyutai István varga, Krappan György festő, Borsos József odsitos, Oszkó Mihály csizmadia, Mátai Mihály csizmadia, Morvai István, Köbli Péterné, Éder Lőrinc lakatos, Koller Ignácz szentandrási, Salamon György árva, Nagy János, Katona Mihál, Szabó Péter csizmadia, Klausz Mihál asztalos, Balázs József, Szobolics János szíjjártó, Horváth Jánosné, Sz… József szabó, Szili Józsefné, Vörös Györgyné, Hermann  …, Horváth György takács, Horváth József borbél, Németh Jánosné, Molnár György mészáros, Salamon Ignácz ács, …..   Márton bucsai, Frisli György takács, özv. Kuczogi Ferenc, Majzer János obsitos, Németh Ferencné, Pint János takács, Katona Ferenc, Katona János, Szentgyögy-vögyi Ferenc obsitos, Kájzerics Józsefné kalapos, Robozin Ferenc, Robozin János árva, Horváth Pál obsitos, Újj György, Major Ferernc Kőműves, Éder József kovács, Szaki Ferenc, Benedek József, Haub Ferencné, Szabó Mihál takács, Pint János, Lang József, Keszi István, Rechnitzer József zsidó, Glitzen Ferenc zsidó, Lőrinc Pálné zsidó, Veisz Ferenc zsidó, Ábrahám Salamon Zsidó, Keszi István zsidó  

 A cifra szűr

Úgy gondolom, hogy a  felsorolt foglalkozások jelentése már nem mindenki számára érthető. A bábos  különböző formájú mézeskalács figurákat, a szűrszabó földig érő, vállra vetett,

köpönyegszerű  viseletet készített posztóból. A malmokban megőrölt gabonát a kellő lisztfinomság eléréséhez át kellett rostálni, ezeket a szita készítő iparosok, a szitások készítették. A varga kezdetben bocskorokat, majd bőrből való használati eszközöket készítő-javító iparos, a mai bőrdíszműves elődje. Az obsitos nem éppen foglalkozás volt, legkevesebb 16 év katonáskodás után állami „nyugdíjat”, obsitot kapó férfiembert jelentett. A szíjjártó bőrből készült kötöző anyagokat, lószerszámokat, dísztárgyakkal foglalkozott. A borbélnak a mai fodrászkodáshoz  kevesebb, az orvosláshoz több köze volt: eret vágott, sebeket kezelt, vart össze, orvosságokat készített. A takácsok keze alatt szövetek készültek, amihez a len, kender, gyapjú fonalat a sodró asszonyok, fonónők szolgáltatták. A fonás nemvolt külön szakma, majd-minden háznál csinálták.

1832-ben 49 zsidó lakóst említenek, akik kereskedelem révén  a ténylegesen meglévő űrt voltak képesek betölteni. Egyszerre értékesítették a mezőgazdasági terményeket, bonyolították az árucsere forgalmat, ellátták iparcikkel a környék lakosságát, hitelbe árultak, hitelt adtak, magyarul beszéltek, többen német nevüket magyarra változtatták. Lélekszámuk a falu fejlődésével arányosan emelkedik,  elősegítve annak ipari és gazdasági és szellemi fejlődését. A későbbiekben imaházat(zsinagógát) és saját iskolát is építenek, kántortanítói lakással, a mai Faluház helyén, a vaskapui részen temetőt alakítanak ki. Ezekről az 1872-s Helységnévtár is említést tesz.

Az 1837 évi összeírásban 116 zsellért számoltak meg fiaikkal együtt, akikhez tartozott 33 lakó és szolga. Volt a faluban 2 db. vonyos marha, 35 db. tehén, 136 házat írtak össze, az itt lakók pedig 24 féle mesterséget űztek.

Az adóösszeírásokban az adózó személyeket a „zsellér” rovatba jegyezték. A korabeli adóív nyomtatványok így voltak kialakítva, nem volt külön iparos,vagy kereskedő kategória. Hogy mégis legyen megkülönböztetés, a nevek mellé írták a foglalkozást. A zsellérek a földnélküli falusi népréteghez tartoztak,  egy jobbágy telek 1/8-nál kevesebb földjük volt, ami egy kisebb konyhakert méretének felelt meg.. A besorolás természetesen érthető volt, lévén akkor a tulajdon alapja a birtokolt földterület, szántó, legelő, erdő volt. Egyházas Sz. László akkori lakó közül pedig nagyon kevesen rendelkeztek ilyen ingatlannal.

A nemesek nem szerepeltek ezeken az összeíró lapokon, ők a „vérükkel” adóztak, védték a hazát és a királyt. Az ország legutolsó „nemesi felkelése” éppen a tárgyalt időszak előtt volt nem sokkal, Napóleon csapatai ellen. A Bécset elfoglaló és  Magyar Királyságot veszélyeztető  francia haderő ellen 1809 áprilisában hirdették meg az inszurrekciót. A  16 ezer főnyi magyar hadba vonuló az osztrák sereghez lett utalva. A felkészülésre, az összekovácsolásra alig egy hónap állt rendelkezésére. A csatára1809 június 19.-én került sor a Győr melletti Kismegyeren. Az osztrák hadvezetés sorozatos tévedései, balfogásai, a kiképzés béli hiányosságok és nem utolsó sorban a túlerő vezetett a csata elvesztéséhez. A magyar részvételt  sokáig Petőfi Sándor versének „A nép nevében” sorai árnyékolták be:…Majd elfeledtem győri vitézségtek. Mikor emeltek már emlékszobort A sok hős lábnak, mely ott úgy futott.  A tudományos kutatások viszont azt állapították meg, hogy a magyarok képzetlenségük ellenére is hősiesen harcoltak, a Komárom felé történő visszavonulás szervezettsége is a magyar lovasságnak volt köszönhető.

Szentlászlóegyháza település nemeseinek felsorolásával az 1790, 1829 és 1845 évi nemesi összeírások foglalkoznak. Más településsel összehasonlítva a nemesek száma rendkívül alacsony volt. Ennek fő okaként ismét csak a falu "határnélküliségét" kell megjelölni, a nemesség ugyanis földtulajdonlást is jelentett. A természetes dolog pedig az volt, ha tulajdonos lakhelye a birtokán van. A faluban élő nemesek földbirtokai a környező település határában volt, több részre felosztva, ami a hatékony gazdálkodásnak komoly akadálya volt. 1790-ben öt, 1829-ben tizenegy, 1845-ben pedig 18 nemesi család élt a faluban.   1839-ben, majd 1842-ben   is találkozunk nemesi nevekkel, nem tudni mi okból az adóívek végén megnevezésre kerültek, mindenfajta indoklás és adat nélkül. Ők a következők voltak.  Kollarits József, Farkas József, Simon János, Simon József, Domján József, Simon Jánosné, Dömötör Györgyné, Darázs György, Darázs János. A névsor három év múlva kiegészült Pados Józseffel, Simon Antallal, Márkus Lászlóval, és Pados Ferencnével.  (9)       

Az 1842 évé összeírás szerint zsellér volt 44, lakó 22, szolga 7, hámos ló 10, fejős tehén 17, borjú 10, ház 60, nemes ház 4, szőlő birtok 34, az összes befizetett adó 228,6 frt. -ot tett ki..

Az előzőekben felsorolt számadatokban lehetnek pontatlanságok, mivel azok főleg adóösszeírásokból származnak, és már akkor is voltak kiskapuk…is.

1864-68 között megépül a Nagykanizsát Szombathellyel A vasút építésről a Zalai Közlöny újságcikkét a barátok másolták át a Historia Domusba: 

E végre fől jegyzendő az Ujságbul a következő:

A Kereskedelmi Minisztérium a déli vasút társaságnak engedélyt adott a Sopronbul Kanizsára építendő vasutra, és vasut vonalra. A vasutvonal a mosonyi Sopronyi indóházbul Nagy Cenken, Lövön, Közép Bükön, Szombathelyen, Molnárin, Sz.Ivánon Sz. Mihályon által vezet Kanizsára, hol a Buda-Székes Fejér Vár Bragenhofi vasut vonal indoházában végződik. A nevezett helyeken állomások állítatnak….A nevezett állomásokon kívűl vagynak Őr házok bizonyos messzeségre, és ezek között a Bucsu Szent Lászlói őrház a 93 dik szám alatt van. (11) 

1875-ben önkéntes tűzoltó egylet alakult, felszerelésüket, ruházatukat a falu  biztosította. Elsősorban a tűzoltás veszélyes munkáját végezték, amire sajnos gyakran szükség volt a sok zsúpfedeles ház és a füstös konyhák miatt. A temetőben 2011-ben tisztítottam le egy síremléket, amely nagy valószínűséggel az 1871 évi tűzvészben odaveszett anyának és két fiának állít szomorú emléket                                                                                                                                                         Itt nyugszik          FAICS JÓZSEFNŐ  szül. Vatin Chrisztina  két gyermekével József és Sándorral            meghaltak 1871. november hó 11.-én Az egylet nevéhez fűződik sok kulturális megmozdulás, színdarabok előadása , táncmulatságok szervezése, tűzoltó versenyek rendezése. Tűzoltó egylet 1902 Felső sor: Szabó János (kumi Jancsi), Tóth Károly és Hoffer Lajos csizmadiák, Borsos József, Mihály József Középső sor: Porpáczi József csizmadia, Szabó Jakab Asztalos, Miklics György alparancsnok csizmadia, Porpáczi Lajos főparancsnok csizmadia, Miklics József csizmadia, Soós Gyula asztalos, Pék István asztalos  Alsó sor: Ráth János kádár(pintér), Horváth Károly csizmadia. Tóth Lajos Kereskedő, Horváth Józyef takács, Benkő S ándor tanító, Gracsmann József kőműves, ifj. Porpáczi Lajos csizmadia, Ress Lajos takács  Személyszállításra  alkalmas vasútállomás 1873-ban kerül átadásra, ekkor állt meg először a "fekete paripa".  A forgalom növekedésével az  állomást bővíteni kellett. Erre  1890-ben került sor, miután a Császári és Királyi Déli Vaspálya Társaság 355 négyzetöl rétet vásárolt a ferencesektől, 245 forintért, 1889 június 5.-én.(12)  A bővülés a sínpárok szaporodását, kitérési lehetőséget  jelentett. Teherszállításra is alkalmas átalakításra csak 1929-ben került sor.  Ez, valamint a körjegyzői székhely felállítása, postahivatal létesítése és nem utolsó sorban a már 150 éve működő plébánia hivatal, a környező falvak közigazgatási és gazdasági központjává tette Búcsúszentlászlót. Történt ez annak ellenére, hogy a közelben fekvő megyeszékhely, Zalaegerszeg, gazdasága és kereskedelme akkoriban indult jelentős fejlődésnek. Felsorolni is sok azon szakmák, iparágak, foglalkozások számát, amelyeket az-időben a faluban meglehetett találni. Ezek a következők: takács, csizmadia, varga, asztalos, kovács, kádár, bádogos, szabó, kalapos pék, szíjártó, mézeskalácsos, gyertyaöntő, kötélverő, ács, kőműves, kesztyűs, molnár( két gőzmalom is volt egy-időben), mészáros, lakatos, borbély, orvos. (A felsorolt szakmák jó részének művelőit még az 1970-s években is meglehetett találni.) A takácsok és csizmadiák akkora létszámban voltak, hogy külön céhük és a templomban külön zászlójuk volt.

Színjátszó Csoport 1957-ben: Guggolnak: Leimeiszter Erzsébet, Mária Dala, Németh Mária, Baráth Mária, Császár Zsuzsanna, Leimeiszter Magdolna A többiek: Fater Ilona, Kolarics Éva, Péntek Tibor, Nagy István iskola igazgató, Porpáczi Margit, Szalai István, Porpáczi Ilona, Kalász Sándor, Habi Magdolna, Mohácsi Ferenc Színjátszók 1957. december 27.-én. Kalász Sándor, Nagy Valéria, Porpáczi Margit Búcsúszentlászlón az 1920-as évek elejétől  kőrjegyzőség működött. A ferences barátok feljegyzése szerint 1924 június 23.-án Toppler György főjegyző 40 éves jegyzői jubileumát ünnepelték, amelyen megjelent a főpolgármester, a főszolgabíró, később pedig az alispán is(13).   Az előzőekben már említettem  a falut, mint az ország egyetlen olyan települést, amelynek nincs önálló területe, nincs határa. A templom és a Kálvária domb  a páterek tulajdonában volt, a többi terület tulajdonosai a hetési, pölöskei és sándorházi birtokosok voltak.  Torzsalkodás szintű apró összezördülések jellemezték a következő 1926-os évet. A Pölöskéhez tartozó Kellénkpuszta akkor már egybe volt épülve Búcsúszentlászlóval, ennek ellenére a csatlakozás ellen voksolt. Volt is felháborodás a képviselő testületben, ezért aztán kizárták őket a búcsúszentlászlói közjavakból. Határozatilag tiltották meg a köztemető, a közlegelő és a dögkút használatát. Pár hónappal később egy miniszteri rendelet alapján a kellénki gyerekeket a szentlászlói iskolához utalták. Mivel a felsőbb utasítás ellen nem volt apelláta, a nebulókat be kellett fogadni. Ez meg is történt, de nem ingyen: Pölöskétől 10 pengő iskolahasználati díjat kértek tanulónként. A község –feltételezem fogcsikorgatva -, fizetett is 160 pengőt a tanévre.(14.) Szenlászló   folyamatosan terjeszkedett, a postaút mellett sorra épültek a házak. Déli irányba egybenőtt az akkor Pölöskéhez tartozó Vaskapu pusztával (nagyjából a Szili család házánál kezdődhetett) amelyről Vályi András 1796 évi kiadványa írja:  Az 1800 körül készült térképen "SZ. László egyháza" néven szerepel. Vaskapu még önálló településként van jelölve. Vaskapu Szabad puszta Szala Várm. földes Ura Gr. Szécsényi Uraság. 1808-ban 12 házzal 11 háztartással és, 59 fővel, akik közül 53 katolikus és egy háztartásban 4 zsidó volt.    Zala vármegye közgyűlése 1927-ben intézkedett az önálló határról a környező települések rovására. Nemessándorházától 39 hold és 1193 négyszögöl, Hetéstől 94 hold és 154 négyszögöl, Pölöskéből pedig 67 hold és 1547 négyszögöl lett elcsatolva     Az átcsatolás elrendelését és Búcsúszentlászló község területhez juttatását azonban közigazgatási és célszerűségi érdekek teszik indokoltá. Búcsúszentlászló község – mely körjegyzőségi székhely, ahol 5 község, templom van, és ahol idők folyamán a csendőrség, posta, távirda és plébánia elhelyezést nyert – talán egyedüli az országban, amelynek nincs határa. ( 15.) írta a vármegye Törvényhatósági Bizottságának dokumentuma. A terület bővítés, vagy kiegészítés – ahogy a szentlászlói képviselők nevezték – Sándorházánál a Szévíz csatornától Keletre eső területet, Hetésnél a vasutállomást és környét jelentette. Pölöskénél a már többször említett Kellénk puszta volt az érintett, pedig az ott lakók többsége 1926-ban még ellenezte az átcsatolást.   Az utóbbiról Vályi András 1796-ban a következőket jegyezte fel:  Kellénk szabad puszta Szala Várm. a’ Kapornaki járásban, ’s a’ Pölöskei Urasághoz tartozik, melly mád most népesítve van; fekszik Pülöskétõl 2/4 órányira, Északra Egyházas Sz. László mellett, lakosai magyarok, és németek.                                                                                                                                     A vásártartási jogot Hetésnek és Sándorházának is meghagyta  a rendelkezés, amelyet a Bucsuszentlászlói magisztrátus többször is megvétózott, eredménytelenül.   Zala vármegye közgyűlése 1927-ben intézkedett az önálló határról a környező települések rovására. Nemessándorházától 39 hold és 1193 négyszögöl, Hetéstől 94 hold és 154 négyszögöl, Pölöskéből pedig 67 hold és 1547 négyszögöl lett elcsatolva   Így bővült a település Kellénk pusztával amelyről Vályi András 1796-ban ezt írta:  Kellénk Szabad puszta Szala Várm. a’ Kapornaki járásban, ’s a’ Pölöskei Urasághoz tartozik, melly mád most népesítve van; fekszik Pülöskétõl 2/4 órányira, E szakra Egyházas Sz. László mellett, lakosai magyarok, és németek. A Sándorházától átcsatol területrészt egykor Királyhidának nevezték. A vásártartási jogot Hetésnek és Sándorházának is meghagyta  a rendelkezés, amelyet a Bucsuszentlászlói magisztrátus többször is megvétózott, eredménytelenül.  Már az 1700-as évek végétől észlelhető volt, hogy a település mindenképpen függetleníteni akarja magát Sándorházától és Hetéstől, vagyis azoktól a „nemes” településektől amelyekből kinőtte magát. Az ide települt iparosok és kereskedők ezeknek az „anyafalvaknak” a földterületén építették fel házaikat, amiért természetesen árendát, azaz bérleti díjat fizettek a tulajdonosoknak. A búcsúk, és a zarándok csoportok szaporodásával pedig az idetelepülők száma is emelkedett, ami a természetes összefogásra serkentette a lakókat. A házaik közelében tartott vásárok, búcsúk helypénzeinek beszedését ugyan a nemes falvaktól elrekvirálni nem tudták, bár erre tettek néhány kísérletet, ez csak 1952 után történt meg. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy a helyben lakó vásározóktól soha nem kértek pénzt. A házhelyekért fizetett bérleti díjak is megszűntek 1837-ben amikor a határai hivatalosan kijelölésre kerültek, természetesen a két szomszéd falu rovására. A határ megállapítást 1866-ban is megejtették, de annak telekkönyvi bejegyzésére csak 1927-ben került sor. Volt tehát egy település aminek nemcsak határa, de még hivatalos neve sem volt. A bevezetőben már történt utalás a többnevűségre. Ennek fő oka az volt, hogy helységnevek közel sem voltak egységesítve, számtalan azonos nevű szentről, családról elnevezett település volt az akkori nagy Magyarországban. Gyakran előfordult - ránk maradt különböző egyházi, bírósági, adózási vagy éppen térképészeti dokumentumok is ezt bizonyítják -, hogy egy bizonyos helységet közel egy időben különböző néven említenek. Nagy a valószínűsége annak, hogy ezek készítője, a földrajzi nevek feltüntetésénél csak a környéken élő emberektől származó információkra hagyatkozhatott, és a nép által használt elnevezéseket tüntette fel munkájában. Községünk megnevezésénél is volt ilyenre példa, 1750- es összeíráson Barát Sz. László, 1769-ben Egyházas Szt. László, egy korabeli térképen Sz. Laduzlo névvel jelölik.  A kiegyezés után községünk még a Szent László nevű községek között van felsorolva, zárójelbe van két előneve Búcsú – v. Egyház- (nem Egyházas) téve. A helység pontosítása érdekében a dokumentum megjelöli Zala vármegyét és a pacsai járást. Megtudjuk még, hogy a 88 házat számláló településnek 463 magyar ajkú lakósa van, található benne egy-egy katolikus templom, illetve izraelita imaház, a legközelebbi vasútállomás pedig Zala- Szt -Mihályon található.(16.) A képviselő testületi jegyzőkönyvek alapján világosan megállapítható, hogy az elöljáróság és a képviselők rendkívül céltudatosan törekedtek a község központosított szerepének kialakítására, ill. annak növelésére. Ennek a természet adta lehetőségei megvoltak, csak élni kellett velük. Vasútvonal szelte ketté, a vele párhuzamosan futó postaúton pedig könnyen el lehetett jutni  Zalaegerszegre, Pacsára, Nagykanizsára. A közeli szomszédságban lévő Nemessándorháza, Nemesszentandrás, Nemeshetés, mint „zsáktelepülések” csak Búcsúszentlászló érintésével voltak elérhetők. Talán elsőként kellett volna említeni a románstílusú Szent László kegykápolnához épített ferences templomot a rendházzal, ami a környező megyékben is ismert búcsújáró hellyé emelte a települést. Plébánia hivatala 1724-től  anyakönyvezte a környező települések lakosságát. A kiegyezés utáni állapotok kiváló lehetőséget biztosítottak a település fejlesztésre, és ami hiányzott egy mezővárosi jelleg kialakításához az a következő évtizedekben meg is valósult. Ilyen magabiztos kijelentést természetes csak utólag, a történelem lapjait visszapergetve tehetünk. A tisztelt Ősök akkor még csak sejthették, hogy szükség lesz vasúti megállóra, ahol a teherárút is lehet mozgatni. Kell majd embert gyógyító orvos, de olyan is aki az állati nyavalyákat kezeli. Kell szülést levezető bába,  és természetesen a patikaszert is jó lenne helyben megvásárolni. Iparos embereknél pedig egyre fontosabb lett az anyagok megrendelésének felgyorsítása, ezért a távírda és postaállomás telepítésére is igény lett. Tudták, hogy a község növekedésével nő a gyermekszám is, kell iskola, kellenek tanítók, tanárok. A csendőrség megjelenéséért biztosan nem lelkesedtek, mondván, hogy van nekünk éjjeliőrünk, mezőőrünk, most még fizessük azokat is. Az I. Világháború után függetlenné vált, megcsonkított Magyar Királyság közigazgatását Trianon után kezdték újraszervezni. A vidéki közigazgatás szervezeti felépítése, szerkezete az előző évtizedekhez képest érdemben nem sokat változott, a működés alapjait  az 1871 évi XVIII és a 1886 évi XXII. törvénycikk határozta meg. A megye legfőbb vezetője továbbra is a főispán volt, csak most nem a király, hanem a kormányzó nevezte ki. Az Ő négy fős jelöltjéből választotta meg az alispánt a megyegyűlés, aki a megye közigazgatásának legfelsőbb vezetője volt.  A járásokban a főispán által kinevezett főszolgabíró és apparátusa  maradt. A falvakban, községekben elöljárókat (esküdteket) és képviselőket választottak ill. kineveztek. Az elöljárósághoz a községi bíró,  a helyettes bíró,a körjegyző(jegyző), a pénztárnok, legalább 2  esküdt, a községi gyám, a körorvos tartozott. Feladatuk a testület által hozott határozatok, az ország törvényeinek és a felsőbb hatóság rendeleteinek végrehajtása. A  település  életet a községi bíró vezetésével a képviselőtestület irányította. A törvényességre a főispán által kinevezett jegyző, vagy körjegyző ügyelt, aki általában jogban járatos, vagy jogvégzett személy volt. A törvényi előírás szerint „minden 100 lélek után 1 képviselő „választatik”, de ez is be volt határolva, így Búcsúszentlászlónak mint nagyközségnek minimum 20, maximum 40 képviselője lehetett. A választást úgy kellett értelmezni, hogy a   tagok  50% - a választásra jogosultak szavazatai alapján került a testületbe, a másik 50 %-t az elöljáróság választotta ki szigorú szabályozás alapján a legtöbb állami adót fizető lakos közül. Őket a hivatalos nyelvezet virilistának nevezte.                            A kiegyezés után, az újonnan alakult Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal 1872-73 készítette el a „Magyarország Helységnévtára” címet viselő gyűjteményét. Ez a hatalmas anyag a földrajzi neveken kívül a tájékoztatást ad az 1867 utáni Magyar Királyság közigazgatásáról, egyházkormányzatáról, közoktatásáról, közgazdaságáról és hadügyi felépítéséről. Községünk még a Szent László nevű települések között van felsorolva, zárójelbe van két előneve Búcsú – v. Egyház- (nem Egyházas) téve. A helység pontosítása érdekében megjelöli Zala vármegyét és a pacsai járást. Megtudjuk még, hogy a 88 házat számláló településnek 463 magyar ajkú lakósa van, található benne egy-egy katolikus templom, illetve izraelita imaház, a legközelebbi vasútállomás pedig Zala- Szt -Mihályon található. A képviselőtestületi jegyzőkönyvek alapján világosan megállapítható, hogy az elöljáróság és a képviselők rendkívül céltudatosan törekedtek a község központosított szerepének kialakítására, ill. annak növelésére. Ennek a természet adta lehetőségei megvoltak, csak élni kellett velük. Vasútvonal szelte ketté, a vele párhuzamosan futó postaúton pedig könnyen el lehetett jutni  Zalaegerszegre, Pacsára, Nagykanizsára. A közeli szomszédságban lévő Nemessándorháza, Nemesszentandrás, Nemeshetés, mint „zsáktelepülések” csak Búcsúszentlászló érintésével voltak elérhetők. Talán elsőként kellett volna említeni a románstílusú Szent László kegykápolnához épített ferences templomot a rendházzal, ami a környező megyékben is ismert búcsújáró hellyé emelte a települést. Plébánia hivatala 1724-től  anyakönyvezte a környező települések lakosságát. A kiegyezés utáni állapotok kiváló lehetőséget biztosítottak a település fejlesztésre, és ami hiányzott egy mezővárosi jelleg kialakításához az a következő évtizedekben meg is valósult. Ilyen magabiztos kijelentést természetes csak utólag, a történelem lapjait visszapergetve tehetünk. A tisztelt Ősök akkor még csak sejthették, hogy szükség lenne vasúti megállóra, ahol a teherárút is lehet mozgatni. Kellene embert gyógyító orvos, bába, de olyan is aki az állati nyavalyákat kezeli és természetesen a patikaszert is jó lenne helyben megvásárolni. Iparos embereknél pedig egyre fontosabb lett az anyagok megrendelésének felgyorsítása, ezért a távírda és postaállomás telepítésére is szükséges. Tudták, hogy a község növekedésével nő a gyermekszám is, kell iskola, kellenek tanítók, tanárok. A csendőrség megjelenéséért biztosan nem lelkesedtek, mondván, hogy van nekünk éjjeliőrünk, mezőőrünk, most még fizessük azokat is. A Belügyminisztérium országos felmérés 1925-ben kért a településekről tájékoztatást formanyomtatványon. A válaszokra nem sok hely volt, ezért jól meg kellett fontolni mi is kerüljön a papírra. Az űrlapot a már említett tekintetes Toppler György körjegyző töltötte ki, szép szabályos hivatalnoki írással, az utókornak is olvasható formában.  Megtudjuk belőle: Pacsa járáshoz tartozó település Bucsuszentlászló, korábbi nevei Szent László Egyháza, majd Szent László. Határa 1837és 1866-ik évben kijelöltetett, végre mégsem hajtatott. Most van folyamatban határterületének kijelölése és átadása a pölöskei Kellénk puszta beolvasztásával.                                                                                    1848 előtt jobbágy jellegű politikai község volt. Mint a körzet közforgalmi központja, „Mezőváros” jellege volt. A népesség zöme kisiparos.                                                           Háza van 108, 206 lakrésszel és most épül 6 ház 10 lakossal.                                                                                           Közintézménye van körjegyzői állami elemi iskola, csendőr laktanya, posta épület, vasúti állomás, Ferencrendi zárda.                                                                                 Elöljárók: Községi bíró, 3 esküdt, 2 jegyző, 1 irodai alkalmazott. Szegödményes alkalmazott: 1 kisbíró, 1 bába, 1 éjjeliőr.                                                                                    A képviselőtestület létszáma: 6 virilista, 6 választott tag, 4 póttag.                                       A község önkéntes tűzoltósága 26 taggal.                                                                                     Intézeti ápolásban részesül 2 gondozott személy.                                                                     Az elhagyott gyermekek száma 2.  Az ívó víz minősége jó, egészséges. Csatornázás nincs.  Kocsma van 2. Gazdakör, dalosegylet, munkásegylet, kulturális egyesület nincs.                                                                                                                                      A községi utak hossza: 1.886 km.                                                                           Nagybirtokos, középbirtokos nincs. A község lakosságának 2/3 része kisiparos 1-3 hold ingatlannal, 1/3 része kisbirtokos 3-15 hold ingatlannal a szomszédos községek határából.  Sertés legelő a nemeshetési határban 4 ¾ hold.                                                   A Szévíz lecsapoló társulat elnöke Fakos pusztán, a vízmester Zalaszentmihályon. Állatok: 38 ló, 114 szarvasmarha(1 bika), 174 sertés.                                                            Vásárok: Nemeshetés 3, Nemessándorháza 2 országos állat és kirakodó vásár.      Kerekedések: 1 vegyes, 1 vas, 2 szatócs kereskedés.                                                     Iparosok: csizmadia 11, czipész 6, asztalos 6, bognár 3, kovács 3, takács 5, köteles 1, szabó 3, kőműves 8, kádár 1, kalapos 1, bádogos 1, bábsütő 2, pék 1, mészáros 2, molnár 3, lakatos 1, házaló 1. Malom gőz, 30 lóerős, és 28 lóerös olajmotorral, 7 alkalmazott munkással.                                                                                               Körjegyzőségi tulajdonú épület: Körjegyzői lak: 2 iroda, 1 előszoba, 3 lakószoba, 1 konyha, 1 kamra, 1 pincze, gazdasági épületek. Községi pásztotlak: 2 szoba, 1 konyha, 1 kamra.                                                                                                                                            Közadók: Fogyasztási adó, Ipardíj, Közmunka váltság, útadó, iskolai adó. A leszükségesebb feladatok a községben:Elsősorban rendezendő volna a község határa az 1837 és 1866 évben megállapított és hitelesített térkép és földkönyv alapul vétele mellett, a beadott kérelemnek megfelelően. II.szor. A hiányzó állami iskola 2 tantermes épületének 1895 óta húzodó felépítése éa tanítójának agilis és hazafias érzésű fiatal tanítóval leendő kicsrélése. III.szor. a vasúti megálló teherállomássá leendő kibővítése. 1925. nov. 16.     Aláírás: Toppler körjegyző  (17.) Komoly előrelépést jelentett a község életében a körorvosi beosztás megszerzése. Kezdetben a ferences zárda borbélyai, képzett vagy képzetlen kirurgusai, bábái, javasasszonyai nyújtották az egészségügyi biztonságot. II. József magyar király intézkedéseinek hatására –amelyekben szakképzettséghez kötötték az orvosi, patikusi szolgáltatást - , indult meg az ilyen irányú képzés. Az 1800 – as évek végén a járásokban már voltak tisztiorvosok, körorvosi körzeteket is. A kevés orvos miatt ezek kiterjedése elég nagy volt. Az orvosi pálya népszerüsödésével egyre többen vállalták ezt a felelősségteljes hivatást, a kormányzat is nagyobb gondot fordított a közegészségügyre. Búcsúszentlászlóra az első körorvos Dr. Vlasits József 1926-ban érkezett. Beosztását az érintett községek küldötteinek választása alapján foglalta el. Személye a helytörténetünk részévé vált, mivel 40 esztendőn keresztül gyakorolta nálunk hivatását. Horvátországban született 1896-ban. Frissen végzett orvosként Pacsán kezdte pályáját, onnan  került településünkre. Ellátási körzetéhez még hat környező település tartozott: Zalaszentmihály, Pölöske, a nemes falvak, Szentandrás, Sándorháza, Hetés és Búcsa. Az elöljáróság 1928 őszén terjesztett javaslatot a képviselők elé, Telek vásárlásra körorvosi szolgálati lakás építéséhez. Kezdetben saját kétszobás lakásán rendelt, később annak közelében épített rendelőt. Eleinte minimális technikai  háttérrel, majd minden orvosi szakterületen helyben, eredményesen  látta el betegeit, mert értett hozzá. Rengeteg anekdota kering róla az idősebb lakosok között. Orvosi táskáját mindig magánál tartotta még ha vendégségbe is ment, mondván, hogy bármikor hívhatják beteghez. Szekérrel, traktorral, motorkerékpárral járta a körzetét, kereste fel betegeit. Ideérkezésétől tagja volt az elöljáróságnak, majd az 1950 évektől a községi tanácsnak. Nevéhez fűződik az Arany J. utcai   hársfák telepítése, valamint a mai Nagy Parkban az artézi közkút fúrása. Ennek helyét emléktábla jelzi. Az Ő hatékony közreműködésének köszönhető az állítólag somogyból behurcolt trachoma nevű fertőző szembetegség terjedésének a megállítása 1936 – 37 – ben. A betegség gyógyítását Dr. Györffy Sándor zalaegerszegi szemészorvos végezte, díjtalanul.(18.) Szókimondó embernek tartották, de betegeivel mindig megtalálta a közös hangot.. Életét és orvosi pályáját  1966-ban fejezte be. A mostanság működő háziorvosok jó néhánynak példaképe lehetne hivatástudat, önzetlen betegkezelés, szaktudás terén. Sajnálatos, hogy az  utókor, a tanácsi, majd önkormányzati vezetés nagyon megfeledkezett személyéről, emlékének ápolásáról.(19) A gyermekek születésénél segédkező asszonyok már régtől fogva voltak. Többségük gyógyítással, vajákolással is foglalkozott, néhányukat a boszorkányperek végén meg is égettek. Az újabb kori bába a szülést segítő és a gyermekágyas asszonyt meg az újszülöttet ápoló nő. Lehetett tanult, vagy un. cédulás, vagy parasztbába. A tanult bábák tanulmányaikat már Bábaképző Intézetben végezték, 4 hónaptól 2 évig terjedő időtartam alatt. 1902-től tankönyvből tanultak. Az cédulás bábák 4-6 hetes tanfolyamon vettek rész valamelyik kórház osztályán és engedélyüket a körzeti főorvostól kapták általában egy-egy község területére. (20.)    Szentlászlóegyháza is foglalkoztatott alkalmi bábákat. A későbbiekben néhány környező településsel bábakört is létrehoztak, tanult bábát alkalmazva. Ezek a körbábaságok többször is változtak. Gyógyszertár felállítása is napirendre került 1927-ben. A képviselő testület levelet intézett a vármegyei Közegészségügyi körhöz, amelyben engedélyt kér patika felállítására. Az indoklásból olvashatjuk, hogy a Búcsúszentlászlón székelő körorvosi körzethez hét község tartozik 6.549 lélekszámmal, orvosság kiváltására pedig csak Pacsán és Zalaegerszegen van lehetőség.   Körállatorvos idehelyezésére már az előző,  1926-os évben megtörténtek az előkészületek, megvalósítására csak 1928-ban került sor. Szolgálati lakásáról már jó előre gondoskodtak, a községi tulajdonban lévő pásztorlakot szemelték ki a részére. Azt viszont a …községi sertéspásztor bérli aki a szépen felpadlózott szobákat hovatovább teljesen tönkreteszi…, olvasható a testületi jegyzőkönyvben.   1931-ben id. Katona József elnöklete mellett 60 fővel iparoskört alapítottak, amely 1948-ig  működött. Címerrel ellátott díszes zászlójuk eléggé el nem ítélhető módon tűnt el a ’90-es években. 1931-ben majdnem óvodája is lett a falunak.  Paulovich István Károly fővárosi hittanár - akinek erős Búcsúszentlászlói kötődéssel bírt -,  úgy végrendelkezett, hogy hagyatékából   alapítványt hozzanak létre, hogy az elszegényedett,  213 kh. területű község iparos lakóssága óvoda létesítése által megsegíttessék. A rendelkezés a haszonélvező Malonyai Mária elhunyta után lépett életbe. Egy régi épület bontásából,  származó bevétel valamint a kapott készpénzk kezelésére a község elöljárósága nagy gondot fordított. Részletes elszámolásokat találunk minden év-végi összegzésben. Többféle módon próbálták a pénz értékét megőrizni, vagy növelni. Próbálkoztak ingatlan befektetéssel, takarékpénztári elhelyezéssel. A kezdőösszeg ugyan nem ismert, de az 1939 évi jegyzőkönyv alapján az itt elhelyezett összeg 5.800 pengőre rúgott, ami már egy kisebb vagyont jelentett. Óvoda felépítésére mégis kevés volt. Több alkalommal is kértek támogatást, 1937-ben a Belügyminisztériumtól, 1939-ben a Nagyméltóságú m. kir. Belügyminiszter és a Nagyméltóságú Vallás és Közoktatásügyi Miniszter urakhoz címzett levélben. Az utóbbi kérelemben 6.000 pengős segélyt kérnek óvoda-napközi otthon és kulturház kialakítására, amellyel a szegény sorsú szülőket gyámolítanák. Egy kis füllentésért akkor sem mentek a szomszédba, mert a levél így folytatódik:...megnyitná a lehetőségét annak, hogy a községgel mint körjegyzőségi székhellyel szinte egybeépült Nemesszentandrás, Nemessándorháza, és Nemeshetés községek számára is kulturális szükségletre módot nyújtson. A válaszok nem ismertek, de sejthetők. Óvoda csak az 1960-s években létesült. Paulovich tanár úr két apácarendet, a Páli Szent Vincéről Nevezett Szatmári Irgalmas Nővéreket és a nagykapornaki apácazárda nővéreit jelölte ki a gyermekek óvodai nevelésére, rájuk hagyva 17 kat. hold földterületet. Sajnálatos módon ezt a nemes feladatot egyik apáca rend sem vállalta. A birtok visszaszállt a falura, amit az elöljáróság a jelentős illeték miatt át sem vett.(18.) A tömegközlekedés bővülése, Zalaegerszeg és Nagykanizsa nagyarányú iparosítása, az ipari tömegcikk termelés felfutása, az államosítás, téeszesítés egyre jobban változtatta meg a község arculatát, lakóinak életét. A helybeli iparosok iparaikat feladva a biztosabb megélhetés reményével a városokban váltak bérmunkásokká. A kétezredik év fordulójára pedig csak néhány, építkezéssel, épületgépészettel kapcsolatos szakma végzője képviseli a hajdani „iparos” falut. Búcsúszentlászló  -neve is erről szól-, híres búcsújáróhely volt már a kezdetektől. Napjainkban két búcsú kerül megtartásra évente (régebben hét is volt), mindkettő szeptemberben. A búcsúkról részletesebben a "A barokk templom és a Kálvária  története" című oldalon. Ennyit a régmúltról, a közelebbi múlt és a jelen egy külön történet. Készítette: Bolla Lajos János Minden jog fenntartva Ideiglenesen lezárva 2012.08. 01. Forrásmunkák: A hivatkozások és idézetek lábjegyzete (forrásmunka/oldal)                                     külön tárolva. *ifj. Katona József: Szülőföldem Bucsuszentlászló (Helyben 1978 Kézirat)    A szerző köszönetet mond Koronc László esperes-plébános úrnak, és Dr.Simonffy Emil      levéltári  igazgató      úrnak a  visszaemlékezés megírásához nyújtott segítségért. *Konrád Rudolf: Szülőföldem (1994 Kézirat) *Gorisek Dóra: Szent Laduzlótól Bucsuszentlászlóig (2004 Szakdolgozat) *P. Mihocsek Miklós házfőnök, plébános: Bucsuszentlászló 250 éves multja ( 1944) *PROTOCOLUM VENERABILIS CONVENTUS S.REGIS LADISLAI más néven   Historia Domus (a rendház történetét nyilvántartó könyv) *Sándor Gyula: Nemessándorháza története 2011 *Vályi András: Magyar Országnak leírása 1796 *P.Takács J. Ince O.M.F. és Dr. Pfeiffer János: Szent Ferenc fiai a veszprémi egyházmegyében a 17-18. században. *Magyar Köztársaság Helységnévkönyv 2009 *Zala Megyei Levéltár *Magyar Királyi Statisztikai Hivatal: Magyarország helységnévtára 1872 *Magyar Néprajzi Lexikon Vaskapu Szabad puszta Szala Várm. földes Ura Gr. Szécsényi Uraság. 1808-ban 12 házzal 11 háztartással és, 59 fővel, akik közül 53 katolikus és egy háztartásban 4 zsidó volt.    Zala vármegye közgyűlése 1927-ben intézkedett az önálló határról a környező települések rovására. Nemessándorházától 39 hold és 1193 négyszögöl, Hetéstől 94 hold és 154 négyszögöl, Pölöskéből pedig 67 hold és 1547 négyszögöl lett elcsatolva     Az átcsatolás elrendelését és Búcsúszentlászló község területhez juttatását azonban közigazgatási és célszerűségi érdekek teszik indokoltá. Búcsúszentlászló község – mely körjegyzőségi székhely, ahol 5 község, templom van, és ahol idők folyamán a csendőrség, posta, távirda és plébánia elhelyezést nyert – talán egyedüli az országban, amelynek nincs határa. ( 15.) írta a vármegye Törvényhatósági Bizottságának dokumentuma. A terület bővítés, vagy kiegészítés – ahogy a szentlászlói képviselők nevezték – Sándorházánál a Szévíz csatornától Keletre eső területet, Hetésnél a vasutállomást és környét jelentette. Pölöskénél a már többször említett Kellénk puszta volt az érintett, pedig az ott lakók többsége 1926-ban még ellenezte az átcsatolást.   Az utóbbiról Vályi András 1796-ban a következőket jegyezte fel:  Kellénk szabad puszta Szala Várm. a’ Kapornaki járásban, ’s a’ Pölöskei Urasághoz tartozik, melly mád most népesítve van; fekszik Pülöskétõl 2/4 órányira, Északra Egyházas Sz. László mellett, lakosai magyarok, és németek.                                                                                                                                     A vásártartási jogot Hetésnek és Sándorházának is meghagyta  a rendelkezés, amelyet a Bucsuszentlászlói magisztrátus többször is megvétózott, eredménytelenül.   Zala vármegye közgyűlése 1927-ben intézkedett az önálló határról a környező települések rovására. Nemessándorházától 39 hold és 1193 négyszögöl, Hetéstől 94 hold és 154 négyszögöl, Pölöskéből pedig 67 hold és 1547 négyszögöl lett elcsatolva   Ennyit a régmúltról, a közelebbi múlt és a jelen egy külön történet. Ha valakinek szóbeli emlékei, fényképei, a korral foglalkozó és a faluval kapcsolatos dokumentumai vannak az 1940-s évek végétől napjainkig Búcsúszentlászlóról, nagyon kérem jelezze valamilyen módon, hogy feltudjam keresni! Előre is köszönöm!